2012. február 23., 09:422012. február 23., 09:42
Az értelmező szótár szerint a lobbizó „politikai súlyát, befolyását saját csoportja vagy megbízói érdekében használja fel, kilincsel, érdekcsoportjának toboroz”. Ez ugyan nagyjából azt jelenti, mint a „megveszteget” szavunk vagy a szintén idegen eredetű „korrupció”, utóbbiak viszont csúnya, elítélendő dolgok, így ha nem akarjuk bemártani azt, akiről épp szó van, a lobbit használjuk. Mert ha X. Y. politikusunk lobbizni megy az érdekünkben Bukarestbe (ahol köztudottan fejjel kell nyitni az ajtót, mert az ember két keze tele van ajándékokkal), az egy tiszteletre méltó dolog, melyért hálásnak kell lennünk. Ha viszont megvesztegetni menne, az elítélendő volna.
A másik illusztris példa a „pragmatikus” kifejezés, ami gyakorlatiast jelent, olyan embert, aki nem válogat az eszközökben, ha a kitűzött célja eléréséről van szó. Emiatt az összes a jellemtelen, ülepnyaló, felfelé nyaló, lefelé taposó törtetőt is lehet így nevezni. Ha pedig valakinek ettől feláll a szőr a hátán, annak a szakértők hamar el is magyarázzák, hogy tulajdonképpen egy maradi, buta, rugalmatlan ember, aki ha így folytatja, semmire sem viszi az életben.
Mivel az ilyen csúsztatások jellemző módon a legkényesebb közéleti témák kapcsán ütik fel a fejüket, az ember már nem is csodálkozik, hogy a román törvényekben a kóbor kutyák megölése „eutanáziaként” szerepel. Az eutanáziának ugyan van köze a halálhoz, de az értelmező szótár szerint a következőt jelenti pontosan: gyógyíthatatlan és szörnyű fájdalmaktól gyötört beteg halálba segítése a szenvedés elkerülésének céljából.
Ami, ugye, köszönő viszonyban sincs azzal, hogy fiatal állatokat megfognak és megmérgeznek vagy agyonvernek. Ennek van egy magyar verziója is, amire valószínűleg azért volt szükség, mert az „eutanázia” rettenetesen idétlenül hangzik magyarul, azt pedig senki sem állítja magáról szívesen, hogy az öldöklés mellett kardoskodik. A talált kifejezés az „altatás”. Ezt viszont még akkor sem tartom elfogadhatónak, ha figyelembe veszem, hogy régen az állatorvos lejárt altatók túladagolásával végzett egy-egy jószággal.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.