2012. február 23., 09:422012. február 23., 09:42
Az értelmező szótár szerint a lobbizó „politikai súlyát, befolyását saját csoportja vagy megbízói érdekében használja fel, kilincsel, érdekcsoportjának toboroz”. Ez ugyan nagyjából azt jelenti, mint a „megveszteget” szavunk vagy a szintén idegen eredetű „korrupció”, utóbbiak viszont csúnya, elítélendő dolgok, így ha nem akarjuk bemártani azt, akiről épp szó van, a lobbit használjuk. Mert ha X. Y. politikusunk lobbizni megy az érdekünkben Bukarestbe (ahol köztudottan fejjel kell nyitni az ajtót, mert az ember két keze tele van ajándékokkal), az egy tiszteletre méltó dolog, melyért hálásnak kell lennünk. Ha viszont megvesztegetni menne, az elítélendő volna.
A másik illusztris példa a „pragmatikus” kifejezés, ami gyakorlatiast jelent, olyan embert, aki nem válogat az eszközökben, ha a kitűzött célja eléréséről van szó. Emiatt az összes a jellemtelen, ülepnyaló, felfelé nyaló, lefelé taposó törtetőt is lehet így nevezni. Ha pedig valakinek ettől feláll a szőr a hátán, annak a szakértők hamar el is magyarázzák, hogy tulajdonképpen egy maradi, buta, rugalmatlan ember, aki ha így folytatja, semmire sem viszi az életben.
Mivel az ilyen csúsztatások jellemző módon a legkényesebb közéleti témák kapcsán ütik fel a fejüket, az ember már nem is csodálkozik, hogy a román törvényekben a kóbor kutyák megölése „eutanáziaként” szerepel. Az eutanáziának ugyan van köze a halálhoz, de az értelmező szótár szerint a következőt jelenti pontosan: gyógyíthatatlan és szörnyű fájdalmaktól gyötört beteg halálba segítése a szenvedés elkerülésének céljából.
Ami, ugye, köszönő viszonyban sincs azzal, hogy fiatal állatokat megfognak és megmérgeznek vagy agyonvernek. Ennek van egy magyar verziója is, amire valószínűleg azért volt szükség, mert az „eutanázia” rettenetesen idétlenül hangzik magyarul, azt pedig senki sem állítja magáról szívesen, hogy az öldöklés mellett kardoskodik. A talált kifejezés az „altatás”. Ezt viszont még akkor sem tartom elfogadhatónak, ha figyelembe veszem, hogy régen az állatorvos lejárt altatók túladagolásával végzett egy-egy jószággal.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.