2010. szeptember 06., 10:292010. szeptember 06., 10:29
Ez még nem is lenne olyan érdekes, ám a kedves sporttársak eredetileg repülő vízimadarakra kívántak vadászni, de azok így ősszel elég magasan repülnek már, ezért közvetlen közelről levadászták az egyik gazda két házikecskéjét. Szegény állatok, ha gyorsabban tudtak volna repülni, talán megússzák. Nem lett volna meglepő, ha ezek a vadászok is arról számolnak be, amit az egyszeri puskás mesélt. Tudniillik ketten elmentek vadászni az erdőbe reggel, este pedig mindenki beszámolt a napközben ejtett zsákmányról. Az első versenyző puskavégére több nyúl, fácán és egyéb finomság került, míg a másodiknak csupán egyetlen nóplízt sikerült lőnie. Nem tudta elmagyarázni, pontosan mi is lehet a szóban forgó lény, csak annyit tudott mondani, hogy a bokorban ült, és hangosan kiabálta: „No, please, no!”
Ilyen zsákmánnyal azért nem mindenki dicsekedhet a vadásztársadalomban. Kár, hogy a kecskék nem tudtak idegen nyelveket, az talán megmenthette volna a bundájukat. Nem az én tisztem eldönteni, az említett eset mennyire minősül vadászbalesetnek, illetve mennyire lehet állatkínzásnak tekinteni. Egyet azonban biztosra veszek, a tisztelt gyorstüzelők nem akartak üres kézzel hazamenni, és mivel az égen nem találtak, talajközelben kerestek célpontot. Remélem, ezeknek a vadászoknak egyéb szenvedélyük nincsen, mert ha horgászni is járnak, akkor igen nagy a baj.
Vadászaink biztosan nem olvasták a szabálykönyvet, különben tudták volna, háziállatra nem lövünk, annak a befogása más kategóriájú eszközökkel történik. Az ostobaság mellett felelőtlenség is a kecskék levadászása, hiszen az erdő alján csatangoló jószágok nem jószántukból voltak ott, abrakoltak, mivel otthon nem volt mit enniük, este pedig táplálniuk kellett a gazdát. A tehetősebbek nőkre, jó üzletekre vadásznak, akik pedig kecskét lőnek, hamarosan bakot is fognak. Nem úgy a kormánytagok, akik bárhova lőnek, érzékeny pontot találnak el, legyen az bérlevonás vagy költségcsökkentés. Még akkor is sikerül telibe találniuk, amikor üresbe lődöznek. Ilyen viszonyok között az átlag, állami juttatásokból tengődő hazánkfia is nyugodt szívvel érezheti ma magát nóplíznek, holnap pedig agyonlőtt kecskének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok