2010. szeptember 06., 10:292010. szeptember 06., 10:29
Ez még nem is lenne olyan érdekes, ám a kedves sporttársak eredetileg repülő vízimadarakra kívántak vadászni, de azok így ősszel elég magasan repülnek már, ezért közvetlen közelről levadászták az egyik gazda két házikecskéjét. Szegény állatok, ha gyorsabban tudtak volna repülni, talán megússzák. Nem lett volna meglepő, ha ezek a vadászok is arról számolnak be, amit az egyszeri puskás mesélt. Tudniillik ketten elmentek vadászni az erdőbe reggel, este pedig mindenki beszámolt a napközben ejtett zsákmányról. Az első versenyző puskavégére több nyúl, fácán és egyéb finomság került, míg a másodiknak csupán egyetlen nóplízt sikerült lőnie. Nem tudta elmagyarázni, pontosan mi is lehet a szóban forgó lény, csak annyit tudott mondani, hogy a bokorban ült, és hangosan kiabálta: „No, please, no!”
Ilyen zsákmánnyal azért nem mindenki dicsekedhet a vadásztársadalomban. Kár, hogy a kecskék nem tudtak idegen nyelveket, az talán megmenthette volna a bundájukat. Nem az én tisztem eldönteni, az említett eset mennyire minősül vadászbalesetnek, illetve mennyire lehet állatkínzásnak tekinteni. Egyet azonban biztosra veszek, a tisztelt gyorstüzelők nem akartak üres kézzel hazamenni, és mivel az égen nem találtak, talajközelben kerestek célpontot. Remélem, ezeknek a vadászoknak egyéb szenvedélyük nincsen, mert ha horgászni is járnak, akkor igen nagy a baj.
Vadászaink biztosan nem olvasták a szabálykönyvet, különben tudták volna, háziállatra nem lövünk, annak a befogása más kategóriájú eszközökkel történik. Az ostobaság mellett felelőtlenség is a kecskék levadászása, hiszen az erdő alján csatangoló jószágok nem jószántukból voltak ott, abrakoltak, mivel otthon nem volt mit enniük, este pedig táplálniuk kellett a gazdát. A tehetősebbek nőkre, jó üzletekre vadásznak, akik pedig kecskét lőnek, hamarosan bakot is fognak. Nem úgy a kormánytagok, akik bárhova lőnek, érzékeny pontot találnak el, legyen az bérlevonás vagy költségcsökkentés. Még akkor is sikerül telibe találniuk, amikor üresbe lődöznek. Ilyen viszonyok között az átlag, állami juttatásokból tengődő hazánkfia is nyugodt szívvel érezheti ma magát nóplíznek, holnap pedig agyonlőtt kecskének.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.