2012. október 09., 09:572012. október 09., 09:57
Mennyi mindenre jut majd idő! Főzés, mosás, takarítás nem jelenthet gondot, hiszen akár kora reggel el lehet kezdeni, s mielőtt az ember a végére érne, még az ebédidő sem jött el. Ráadásul szép időt ígérnek, s a meteorológusok, akik az év összes további hetében úgy hazudnak, mintha olvasnák, most biztosan a színtiszta igazat mondják minden csatornán, újságban és honlapon. Sétálni is jut idő tehát, mit sétálni, kirándulni! Hatalmas barangolások az őszi díszbe öltözött erdőben, gesztenyegyűjtés, bakancs, hátizsák, annyi fenomenális kép elkészítése, hogy az összes ismerőst a sárga irigység rágja még hónapokig, hogy ugyan milyen helyeken jártunk is mi.
Az időtengerrel még sok csodás dolgot lehet kezdeni! Például el lehet vinni a kutyát a kötelező oltásokra. Le lehet pakolni a polcokat. Át lehet szervezni a konyhát, be lehet főzni legalább háromféle lekvárt. El lehet intézni egy csomó elmaradt hivatali ügyet. Meg lehet nézni minden filmet, amire az elmúlt évben nem volt idő, és a férj már igencsak nyaggat miatta. Hatvanhárom új receptet lehet kipróbálni, persze mind csak olyanokat, amik legalább három órát vesznek igénybe, mert hát ki a csodának van ilyesmire máskor ideje? El lehet menni fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, zöldségeshez, óráshoz, cipőt venni, barátokat látogatni, egyáltalán: abszolút mindent, de mindent el lehet végezni tizennégy csodás, verőfényes kora őszi nap alatt.
S milyen szép is a szabadság első napja! Mikor az ember rájön, hogy nincs hová sietni, marad még idő mindent elvégezni, most előtte inkább meg lehet nézni egy részt a kedvenc sorozatunkból, majd még egyet s még egyet. Nem kell korán lefeküdni, s az se baj, hogy emiatt másnap délben van reggel, mert ugyebár rengeteg a szabadidő. Ugyanez érvényes a szabadság összes többi napjára, egészen az utolsóig, amikor kompromisszumos megoldásként egy délutánra egy közeli erdőbe is ki lehet buszozni egy pár órás sétára, majd kisimulva és kipihenten arra lehet gondolni, hogy mindent elintézünk majd a visszatérő szürke munkanapokon, hiszen a szabadság a pihenésről szól.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.