2009. augusztus 17., 09:442009. augusztus 17., 09:44
Bement, hogy ott mondják meg neki, másnak van lezsírozva a munkahely, csak azért hirdették meg a helyi, kis példányszámú lap szombati számának legutolsó oldalán, az apró betűs részben, mert a törvény erre kötelezi őket. Különben, nem gondolták, hogy lesz olyan szemfüles munkahelyvadász, amelyik ott is rábukkan. Volt, hát akkor behívták, lássák már ki az, nehogy egy ismeretlent küldjenek el a földteke melegebbik oldalára. Ha már ott van, akkor vizsgáztatják is kicsit, megnézik a fogait, a patáját, és kipróbálják az állóképességét is, mert széket nem tartanak pluszba. Náluk csak főnökök dolgoznak, azoknak bőrfotel dukál, és mivel nincs fölöslegbe egy sem, miért is volna, a vendég állhat. Vannak, akiknek esélyt sem adnak az interperszonális megaláztatásra. Egyszerűen kap egy személytelen elektronikus macskakaparást, amelyet a kapcsolattartó helyett maga az intézmény láttamozott egy színes logóval. Aztán pá-puszi, panaszkodhat anyukának, mert nemhogy munkát nem kap, egyszerűen kifizetik egy üres kifogással. Mondjuk, túl messze lakik a leendő munkahelyétől, és félő, nem ér be időre. Aki pedig késik, azt kirúgják. Ő biztosan késni fog, így fel sem veszik. Azt nem kérdik, nem költözne-e közelebb, vagy nincsen-e a nagybácsijának magánrepülője, amivel minden reggel bevinné. Akit a kifogások érdekelnek, az megházasodik, és mindennap hallhatja őket, vagy munkát keres, és válaszleveleket olvasgat naphosszat. Ha már bekerült a megye valamennyi adatbázisába, mehet a szomszéd megyékbe is, mert ezután otthon tuti nem kap állást. Az a baj nálunk, ha egy cégvezető kiveséz, a többinek is elmeséli a klubban, milyen jól megszívatott, így kellő mínusszal indulsz mindenütt. Akit meg kirúgnak valahonnan, már csak egy másik idődimenzióban érdemes kutakodnia. Annak a jó, aki képes létezni a párhuzamos világokban. Ha itt, a mienkben bolondnak nézik, átmehet a Gamma 2-re, ott majd kap munkát. Söprögetheti a tejutat, és a szemetet megetetheti a macskákkal. Na jó, itthon is vannak ilyen hálás munkák. Lehet például fűteni a Napnál, csak ott télen kényszerszabadságra küldenek mindenkit. Mellesleg lehet még hasonló sziszifuszi melót találni, például megszavazni a parlamentben egy törvényt, aztán rá két hétre hozni egy másikat, amelyik az előző hetit übereli.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.