2009. augusztus 25., 11:012009. augusztus 25., 11:01
Szinte borítékolható volt az elutasító brüsszeli válasz: a megromlott szlovák–magyar viszonyt a két országnak kell rendeznie. Igazuk is van az EU bürokratáinak: az Uniót így is megannyi bírálat éri amiatt, hogy mindent túlszabályoz. Miért is kellene szabályokat felállítania az államfői, miniszterelnöki látogatásokra?
Amiként a zsebkendő használatára, a fogmosásra, a mosakodásra sem célszerű törvénnyel kötelezni az embereket, az államközi kapcsolatok higiéniájára sem lehet törvényt alkotni. Különösen nem az állami főméltóságoknak. Kinek-kinek magának kell, magának kellene érzékelnie a normalitás követelményeit. De mi van akkor, ha valaki nem érzékeli? Ki húzza a rövidebbet a normalitás és az elrugaszkodottság vitájában? A felelet nem is annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mert hiába látjuk Sólyom Lászlót a normalitás képviselőjének a szomszédos országok főméltóságaival való összeütközéseiben, a nemzetközi sajtóban legalábbis felemás a meghiúsult révkomáromi látogatás megítélése.
Abból, hogy a magyar államfőnek korábban egy ukrajnai látogatást kellett lemondania, Szerbiába és Romániába pedig a hatóságok ellenkezése ellenére látogatott el, könnyen lehet arra következtetni, hogy a baj Sólyom Lászlóban keresendő. Ő az, aki rontja a levegőt a kelet-európai térségben. Nem elég normálisnak lenni, annak is kell látszani. A normalitás megjelenítéséhez pedig a diplomácia meggyőzőereje is szükséges. És nemcsak meggyőzőerő, hanem akarat, elszántság is kell a meggyőzéshez. A tény, hogy a kisantant országai különösebb presztízsveszteség nélkül léphetnek fel a magyar államfővel szemben, a magyar diplomácia gyengeségét jelzi. Nem az államfőnek kell engednie a normalitásból, hanem a magyar államapparátusnak kell jobban zárnia sorait a normalitás védelmében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok