2011. július 06., 09:282011. július 06., 09:28
A politikai osztályban ekkor érett meg a gondolat, hogy törvénnyel kell kötelezni a lakástulajdonosokat egy olyan biztosítás megkötésére, amelyik az elemi csapások okozta károkra nyújt bizonyos fokú védettséget. A politikai akaratot 2008 novemberére váltotta törvényre a Tăriceanu-kormány. A törvény 90 napos határidőt szabott a lakástulajdonosoknak a biztosítási szerződés megkötésére.
Az óra a végrehajtási utasítások kihirdetésétől kezdett ketyegni. 2009. július elseje volt az első megjelölt határidő, ameddig szerződni kellett volna. Aztán jöttek a halasztások, a módosítások, a határidő-kitolások. Legutóbb ez év januárjában halasztották el július 15-éig a kötelező szerződések megkötésének a végső határidejét. Most viszont az látszik, hogy 2012 augusztusáig még nem lehet senkit felelősségre vonni a biztosítás elmulasztásáért.
Az is megtörténhet, egyáltalán nem válik kötelezővé a biztosítás megkötése. Megannyi hasonló kezdeményezés merült ugyanis feledésbe az elmúlt évtizedek során. Sokan őrizzük még a választói kártyánkat, amelyet valamikor ki kellett váltanunk, de egyetlen választáson sem lehetett használni. De akár az egészségügyi könyvecskénket vagy azt a kártyát is elővehetjük, amelyikkel annak idején a munkáltatónknak kellett (volna) igazolni, hogy befizette az egészségbiztosítási pénztárba a fizetésünk utáni járulékot.
Hány meg hány olyan törvényt hoztak ebben az országban az elmúlt évtizedekben, amelyet aztán csak ímmel-ámmal, vagy egyáltalán nem alkalmaztak. Mennyi pénz folyt el a költségvetésből a végig nem gondolt, elhamarkodott jogszabályokra, a következetlen politikára.
Hogy jó-e vagy rossz a kötelező lakásbiztosítás, azt ki-ki maga döntse el. Az viszont biztos, hogy így nem lehet törvényt bevezetni. A hatósági tétovaság maga is azt üzeni: nem ég a ház, érdemes kivárni, meglehet sohasem kell lakásbiztosítást kötni. Talán az ébresztene eltökéltséget, következetességet a kormányban, ha egy újabb pusztító árvíz vagy földrengés kárai miatt kellene kotorászni az államkasszában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!