2011. július 06., 09:282011. július 06., 09:28
A politikai osztályban ekkor érett meg a gondolat, hogy törvénnyel kell kötelezni a lakástulajdonosokat egy olyan biztosítás megkötésére, amelyik az elemi csapások okozta károkra nyújt bizonyos fokú védettséget. A politikai akaratot 2008 novemberére váltotta törvényre a Tăriceanu-kormány. A törvény 90 napos határidőt szabott a lakástulajdonosoknak a biztosítási szerződés megkötésére.
Az óra a végrehajtási utasítások kihirdetésétől kezdett ketyegni. 2009. július elseje volt az első megjelölt határidő, ameddig szerződni kellett volna. Aztán jöttek a halasztások, a módosítások, a határidő-kitolások. Legutóbb ez év januárjában halasztották el július 15-éig a kötelező szerződések megkötésének a végső határidejét. Most viszont az látszik, hogy 2012 augusztusáig még nem lehet senkit felelősségre vonni a biztosítás elmulasztásáért.
Az is megtörténhet, egyáltalán nem válik kötelezővé a biztosítás megkötése. Megannyi hasonló kezdeményezés merült ugyanis feledésbe az elmúlt évtizedek során. Sokan őrizzük még a választói kártyánkat, amelyet valamikor ki kellett váltanunk, de egyetlen választáson sem lehetett használni. De akár az egészségügyi könyvecskénket vagy azt a kártyát is elővehetjük, amelyikkel annak idején a munkáltatónknak kellett (volna) igazolni, hogy befizette az egészségbiztosítási pénztárba a fizetésünk utáni járulékot.
Hány meg hány olyan törvényt hoztak ebben az országban az elmúlt évtizedekben, amelyet aztán csak ímmel-ámmal, vagy egyáltalán nem alkalmaztak. Mennyi pénz folyt el a költségvetésből a végig nem gondolt, elhamarkodott jogszabályokra, a következetlen politikára.
Hogy jó-e vagy rossz a kötelező lakásbiztosítás, azt ki-ki maga döntse el. Az viszont biztos, hogy így nem lehet törvényt bevezetni. A hatósági tétovaság maga is azt üzeni: nem ég a ház, érdemes kivárni, meglehet sohasem kell lakásbiztosítást kötni. Talán az ébresztene eltökéltséget, következetességet a kormányban, ha egy újabb pusztító árvíz vagy földrengés kárai miatt kellene kotorászni az államkasszában.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!