Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – A Magyar Értelmező Kéziszótár a cím fogalmát így határozza meg: „Elhunyt személy érdemeit méltató cikk vagy beszéd.”
2023. január 01., 20:242023. január 01., 20:24
Ha jelen esetben a sokunk által kedvelt és értékelt Krónika, és vele együtt a lapcsaládhoz tartozó Erdélyi Napló és az Előretolt Helyőrség „halálának” kapcsán kívánok néhány méltató gondolatot leírni, jogosnak tűnik a kérdés, hogyan lehetséges ez, hiszen nem egy személyről van szó.
Széles skálán mozgó tartalma mindenkinek ízlése szerinti olvasnivalót nyújtott. A nemzeti azonosságtudatot erősítő írások, bármilyen témában szívet, lelket, értelmet nyitogattak. Igazi konzervatív lapnak tartottam, amelyik nem állt be a „független-objektívnek” hazudott sajtótermékek sorába. Nem cenzúrázott. Ezt bizton állíthatom, hiszen megjelent szerény írásaim sokszor kényes témákat érintettek, legyen szó érdekvédelmi szervezetünkről vagy Tőkés Lászlóról. Ez utóbbi vonatkozásában szomorúan állapítom meg, hogy például egyházi lapunk ezt megtette (ha szükséges, bizonyítékkal szolgálhatok).
Értem én, hogy mostanság az internet világa és lehetőségei, hogy a pénzügyi hatékonyság, a rentabilitás mindent felülírnak. De lennie kellene egy vörös vonalnak, amit nem szabadna átlépnie senkinek és semminek.
Véleményem szerint ilyennek kellene lennie a papíralapú sajtónak, főleg, ha nem parancsra és érdekek mentén szerkesztik. Miért is? Mert Guttenberg óta a könyvnek, az újságnak, egyáltalán a papírra leírt szónak tapintható, sok esetben – gondoljunk az iniciálékra – művészi értéke, sőt azt is meg merem kockáztatni, „illata” volt. Ezzel ellentétben azt kell látnunk, hogy a könyv, a papíralapú sajtó elveszítette becsületét. Nem, vagy csak keveset olvasunk. Alig-alig látogatják a szebb napokat látott iskolai, közösségi könyvtárakat. Sok esetben a családi könyvtárak is értéktelenné válnak. Akik örökölhetnék, már hét határon túl vannak. Fölöslegesnek tartják vesződni a sok könyvvel. Nemrég megdöbbenve hallottam, hogy valaki papírhulladék formájában „szabadult meg” több száz kötettől. Sajnos ez a folyamat érhető tetten jelen esetben is.
Természetesen ma ezt lehet úgy értelmezni, hogy a példa egy letűnt kor áporodott világát idézi. Az igazságtartalmat döntse el ki-ki magában. Végül – lehet már okafogyott megoldásként – egy lehetőséget kívánok felvillantani. Az elmúlt rendszer ha szemfényvesztésként is, de életben tartotta az Előre napilapot (az akkori lapkiadások kívánalmai, szabályai szerint). De mégis volt egy magyar nyelven írt országos terjesztésű napilap, minden hibájával és erényével együtt.
Csak halkan kérdezem: manapság a kormány tagjaként – úgymond demokráciában élve –, a pozitív diszkrimináció elve alapján nem lehetne elérni, hogy egy Krónikához hasonló magyar napilap életben maradjon?
Nincs más hátra, mint hogy hívő emberként, a feltámadásban bízva reménykedjek a honi, papíralapú magyar sajtó újraéledésében is. A magam nevében pedig megköszönöm a több mint 6000 kiadást megért számokat. Isten áldása legyen a volt és mostani szerkesztőségi tagok életén, annál is inkább, mert egy lap megszűnése sokak számára egzisztenciális kérdés is.
Varga Károly
A szerző a nagybányai református egyházmegye nyugalmazott esperese
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!