2009. október 13., 11:152009. október 13., 11:15
Az öregeket amúgy is könnyebb átverni, ők hiszékenyek és gyengék is. Valószínű, ebből indult ki a legújabb átverési formát kiagyaló nagyokos, aki először telefonon kereste fel az áldozatát, s próba szerencse alapon beleszólt: „Szia, nagymama!” Ha kicsit is mázlista, rögtön visszaszóltak, hogy „Szervusz, kis unokám!”
Majd szánom-bánom hangon elpanaszolta, hogy adósságba keveredett, és nincs kihez fordulnia, ezért tőle kér segítséget. Azonban nem tud a pénz után menni, egy nagyon jó barátját küldi, akinek nyugodtan oda lehet adni. Melyik nagyi mond nemet az unokája segélykiáltására? És melyik ismeri az unokája összes haverját?
Aztán tíz perc múlva megjelenik a jó barát, 25 év körüli úriember, sokatmondó szemekkel vigyorog, hogy a pénz után jön, s talán szóváltás nélkül csak úgy bevándorol a kuporgatott nyugdíj a tolvaj zsebébe. S ezzel a trükkel már több mint egymillió forintot csaltak ki a nagyszülőkből Esztergomban. A történteket már csak az tetézné, ha a semmiről nem tudó valódi unokának nem hinnének a felnőttek, vagy a családi békét fenntartandó, a nagymama nem tesz említést senkinek az eseményekről.
Az utcai valutaváltók átverései már szakállasnak mondhatók, bár tudtak meglepetést okozni, mikor nagymamám dollárt ment átváltani hozzájuk. A lejben adott összeg kevesebb volt, nagymamám pedig – örülve, hogy észrevette a csalást – visszaadta az összeget, hogy kipótolják.
Erre a valutás viszszaadta a dollárt, hogy akkor nem tudja felváltani, mert nincs több leje. Az már csak otthon derült ki, hogy a százdolláros helyett tízest adott vissza, ami nem tűnt fel a valutát elég ritkán látó nagymamámnak. Az ilyen esetek áldozatait lehet igazán sajnálni, mert az elvesztett érték mellett egy életre megmarad, milyen naiv és hiszékeny voltál, azt találtad hinni, hogy becsületes embert sodort eléd az élet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok