2009. november 11., 11:282009. november 11., 11:28
A Vladimir Voronin államfő fémjelezte keményvonalas, a Nyugattal és Moszkvával egyaránt kokettálni próbáló kommunista rezsimről már az év elején úgy tűnt, hogy elsöpri az áprilisban rendezett parlamenti választás nyomán kirobbant utcai tüntetéssorozat.
A kétszer négyéves mandátumát kitöltő, tehát az elnöki tisztségre pályázni már képtelen Voronin azonban a Chişinăuban demonstráló fiatalok elleni brutális karhatalmi fellépéssel bebizonyította: kész saját népét is feláldozni az általa irányított kommunista alakulat hatalmának megőrzése érdekében.
A vérbefojtott tavaszi „miniforradalom” persze nem volt hiábavaló: a júliusban megismételt parlamenti megmérettetés nyomán az európai integráció mágikus jelszavával koalícióra lépő moldovai demokratikus erők – ha egyelőre csak részben is – átvették a hatalmat, kormányt alakítottak, a kommunisták pedig fogcsikorgatva ellenzékbe kényszerültek.
A Prut menti országról azonban ennek ellenére sem mondható el, hogy visszafordíthatatlanul elindult a demokratizálódás útján, hiszen a liberálisokból, demokratákból és ezek ötvözetéből álló négy Nyugat-barát alakulatnak a tegnapi parlamenti szavazáson sem sikerült meghódítania a kommunisták elszigeteléséhez elengedhetetlen utolsó bástyát, az államfői posztot.
Erre utal, hogy a Nyugat – nem mellesleg pedig a „testvéri” Románia – által szimpatizált demokratikus erők készek „politikai vádalkut” kötni Voroninékkal. Vlad Filat kormányfő és szövetségesei mentességet ajánlottak a kommunistáknak az esetleges bírósági eljárások alól, ha második nekifutásra áldásukat adják a korábban egyébként még a Voronin táborát erősítő Marian Lupu megválasztására.
Úgy tűnik tehát, az országban – akárcsak például Magyarországon – olyan békés átmenetre próbálnak berendezkedni, amelynek közepette a kommunisták a későbbi felelősségre vonás rémétől tartva kényszerüljenek átadni a hatalmat.
Ha már az áprilisi chişinăui felkelésből sem futotta igazi forradalomra…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok