2009. szeptember 01., 10:572009. szeptember 01., 10:57
Az eset eszembe juttatott egy eseményt, amikor jó pár évvel ezelőtt a Félszigeten egy nemzetközi együttes – azért nem írom ki a nevét, mert nem emlékszem pontosan melyik volt, s még csak egy képet sem találtam róluk – tudván, hogy Romániába érkeznek koncertezni, nemes egyszerűséggel egy óriási román zászlót vásároltak s annak lengetésével próbáltak tetszelegni a közönségnek. A nagyérdemű akkor még magyar többségben volt, hurrogással fogadta a gesztust. A frontember megszeppent, lerakta a zászlót, s folytatódott a show. Az archívumban kutatva sem találtam egyetlen cikket sem, mely megemlítette volna ezt az eseményt.
Pedig legalább annyira kedvező lett volna ez is mindenki más számára, csak nekünk nem. Madonnának ez a közhelymondat a legkevesebb, hogy kiálljon a cigány kisebbség mellett, hiszen tavalyi születésnapján roma előadók segítségével dolgozott fel több cigány népdalt, sőt az új lemezén – Sticky and Sweet – egy ilyen nóta is szerepel. Az már a mi problémánk, hogy nálunk, „Kelet-Európában” ilyen nagyfokú diszkrimináció van a romákkal szemben. Rögtön el is kezdődtek a nyilatkozatok, hogy látjátok feleim mennyire kitaszítanak, így nem lehet beolvadni. A nemzetközi sajtó is felkapta a hírt, micsoda állapotok uralkodnak ebben az országban, a romániai sajtó nagy része pedig, más esélye nem lévén, vagy tényként közölte, vagy a füttykoncert mellé állt.
És íme, a teljes beteljesülés: Madonna, még ha nem is így akarta, újabb, még nagyobb hírnevet kapott, a sima romániai koncertjét ország-világ lehozta; a nemzetközi sajtó végre nagy olvasottságot vonzó hírt közölhet a „Közel-Keletről”, (romák, diszkrimináció, Madonna, botrány); a roma szervezetek sorra nyilatkoznak a sajnálatos esemény kapcsán, a román sajtóban pedig már megjelentek az első olyan hírek, hogy a Csíkszéken történtek miatt keletkezett ez a botrány, biztos az jutott Madonna fülébe.
De egyszer lejárnak az elemzések, a vélemények, a nyilatkozatok is, s minden megy tovább a régi kerékvágásban, változatlanul, s az egészből nem marad más, mint egy általunk statuált újabb nagy, rossz példa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok