2009. szeptember 17., 10:512009. szeptember 17., 10:51
Csíkszeredában azóta nemzeti sport a hoki, amely betölti a székely kisváros és környéke mindennapjait. Jégkorong és színházművészet természetesen két teljesen eltérő műfaj, az összehasonlításnak két szempontból mégis van közös vonása. Hiszen miként a kézdivásárhelyi színházas kezdeményezés, a csíki hokis kezdés is Vigadó nevű művelődési létesítményhez kötődik, másfelől pedig mindkettőre azt lehet(ett) mondani: őrültség. Márpedig a kézdivásárhelyi színházalapítás szándékát megkérdőjelező logika mentén például Erdélyben soha nem lett volna színház.
Ha a kolozsváriak nem gondoltak volna egy nagyot, és 1792-ben nem lépnek, később lehet, hogy mégis lesz a kincses városban állandó játszó társulat, de ma biztosan nem büszkélkedhetnének azzal, hogy ők hozták létre a legrégebbi magyar hivatásos, ma a Kárpát-medence egyik legelismertebb társulatát. És akkor e logika mentén ma például Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen sem lenne társulat.
Amúgy nem véletlen a kézdivásárhelyi törekvés.
A céhes város ugyanis az 1989 utáni időszakban olyasmiket valósított meg, mint a Vigadó helyreállítása, a pazar sportcsarnok és a hamarosan befedendő műjégpálya felépítése – utóbbiak nemcsak sporteseményekre, hanem művészi-művészeti előadásokra is alkalmatosak! –, ami eléggé világosan tükrözi az egykor erőszakkal szürke gyárvárossá senyvesztett helységnek a szó jó értelmében vett visszapolgárosodási, sőt: mentalitásváltási törekvését.
Ezt a felszálló ágat márpedig színházi szempontból is érdemes követni. Mert ha valóban létrejön, és jó lesz, a vargaváros társulata talán olyasmit is nyújt, amit a többiek nem. És éppen abba a szándékba illeszkedhet majd, amelyet maga a marosvásárhelyi színművészeti egyetem rektora, Gáspárik Attila fogalmazott meg még a nyár derekán, hogy tudniillik a „vidéki” színházak a színis, vagy/és táncművészetis hallgatók számára a tanulás színterét jelentik. És miért ne tennénk hozzá: a kibontakozás színpadát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok