2009. július 21., 11:422009. július 21., 11:42
Nem tagadom, megfordult a fejünkben, hogy egy csendes, tiszta kis faluba költözzünk, ahol udvar van, egy-két kutya is elfér, a szomszédok nem a fejünkön laknak, nincs szmog, gyümölcs-zöldség terem... de végül a város mellett döntöttünk, méghozzá pont én akartam így. Legfőbb érvem emellett a közművesítés volt.
Nem tartom luxusnak, ha felemelem a csap fogantyúját, elfordítom az egyik oldalra, és jön a meleg víz. Éppúgy azt sem, hogy megnyomok egy kapcsolót a falon, és ettől világos lesz a szobában. De hogy még messzebbre menjek: városi penészvirág lévén nekem az is alap, hogy ha bekapcsolom a számítógépet, márpedig bekapcsolom, egy kattintással elérhető legyen számomra a világháló, mégpedig a lehető leggyorsabban. Én értek valamit félre? Vagy túl nagyok az igényeim? Ezek miatt a talán eltúlzott elvárások miatt vásároltunk végül egy aprócska lakást egy tömbháznegyedben.
Télen még nem is volt semmi gond. A fűtés rendben, a meleg víz folyik a csapból, az internet villámgyors. De eljött a nyár, és eljöttek a koppanások. Egyik reggel három nyomtatott lap jelent meg a lépcsőház bejárati ajtaján, amelyekről a bürokratikus szakzsargon megfejtése után kiderült, hogy a tömbház számos lakója hónapok óta nem fizette a melegvíz-számlát, ezért a hat lépcsőházban minden egyes lakástól megvonják a szolgáltatást, amíg minden adósság nem rendeződik.
Nem tudom, erre mikor kerül sor, de az biztos, hogy két hónapja a szüleimhez járok zuhanyozni, ha meguntam a lavórt. Kicsivel később egy vasárnap délelőtt mennydörgésre ébredtünk. Nem telt el egy fertályóra, és az áramszolgáltatás meg is szakadt. Késő estig nem is indult be.
Amikor végre ismét volt áram, boldogan bekapcsoltam a gépet, ám mindhiába: az internet sem működött. Napokig. És azóta szinte minden egyes vihar idején hasonló dolgok történnek. Sebaj, mondom magamnak ilyenkor, még megvan a sátram, felmegyek a hegyre, ott sincs meleg víz, áram, internet, de van csend és madárcsicsergés, és legalább nem fizetek rezsit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok