A legfelsőbb bíróság – igaz, csak alapfokú – döntése, amellyel törvénytelennek nyilvánította az 1990. júniusában zajlott bányászjárás vádiratát, és új eljárást elrendelve visszadobta azt a katonai ügyészségnek, akár végérvényesen is megakadályozhatja, hogy az emberek haláláért és megnyomorításáért felelős bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket.

Nem akarunk az összeesküvés-elméletek talajára tévedni, de olybá tűnik, mintha egyesek szándékosan próbálnák a felelősségre vonást akadályozni. Már önmagában felháborító, hogy 1990 óta 2017-ig kellett várni, hogy végre elkészüljön az ügyben a vádirat, és az ügyészség megnevezze, kiket tart felelősnek azért, hogy a rendszerváltás után néhány hónappal bányászok árasztották el Bukarestet, hogy szétverjék a kormányellenes tüntetéseket, illetve az ellenzéki pártok székházait. Az is érthetetlen, miért kellett másfél évig várni arra, hogy a legfelsőbb bíróság átfussa a vádiratot.
A legfurcsább mégiscsak az az egészben, hogy a katonai ügyészség a jelek szerint nem végzett valami alapos munkát, hiába küldtek hatalmas iratcsomókat a legfelsőbb bíróságra. Az persze meglehetősen abszurdnak hangzik, ha valaki azt mondja: egy, az események után 27 évvel történt vádemelés előtt az ügyészség elsiette a munkát, de azért jelzésértékű, hogy a forradalom és a bányászjárás idején történt törvénytelenségek feltárásának egyik élharcosa, Teodor Mărieş, az 1989. december 21. Egyesület elnöke is úgy véli: az aktát valóban nem jól állították össze, hiszen a 2005 és 2007 között lefolytatott vizsgálat 80 százaléka hiányzott belőle, csak 14 személyt vádoltak meg, de azt sem tették a törvényes előírások betartásával.

Könnyen megtörténhet, hogy a fiaskóban a leköszönt eddigi legfőbb ügyész, Augustin Lazăr hiúsága is kulcsszerepet játszik. Ő ugyanis ígéretet tett a fontos témák – az 1989-es forradalom és a bányászjárás – ügyében zajló eljárások befejezésére, és emlékezetes, hogy nagyszabású sajtótájékoztatókon jelentette be a két ügyben a nyomozás lezárását és a vádemelés tényét. Érdemes lenne megvizsgálni, volt-e szerepe Lazăr esetleges sürgetésének abban, hogy végül olyan vádirat készült el, amelyről az előzetes eljárásban lesújtó véleményt mondott az illetékes bíró.

Persze még van esély arra, hogy mégiscsak elfogadják a vádiratot, hiszen a legfőbb ügyészség fellebbezhet. De ha így is történik, további értékes idő vész el. Arról nem is beszélve, hogy maga a per is hosszasan elhúzódhat, és lezárultáig számos vádlott – akik már a bűncselekmények elkövetésekor sem voltak zsenge fiatalok – már nem lesz az élők sorában.

Ilyen körülmények között már az is minimális elégtételt jelentene, ha Ion Iliescu volt államfőt és cinkosait legalább a vádlottak padján láthatnánk, ha az ítélethirdetésig nem is jut el az ügy.

Hogy mégse aludjanak olyan nyugodtan.