Amit egészen biztosan tudunk, az a béketárgyalások megkezdése és a menekültáradat. Utóbbi mindennél többet elárul a putyini invázióról. Itt, mellettünk zajlik többmilliónyi emberi tragédia. Az otthonaikat hátrahagyók, s az ide, Romániába vagy éppen Magyarországra érkezők arca többet elárul mindenféle propagandisztikus híradásnál. Mikor térhetnek haza ezek a menekültek? Visszatér-e valaha Kárpátaljára a most biztonságos környezetet kereső fiatal? Vállalja-e az újabb kockázatot a majdani hazatéréssel?

A kárpátaljai magyaroknak minden egyes háborús nap a megmaradás esélyének csökkenését jelenti. Nem az ő háborújuk, s eközben egy olyan, szintén szenvedő ukrán többséggel élnek együtt, amelynek egyes csoportjai eddig sem örültek a magyar jelenlétnek. Otthonaikból elűzött ukránok tömegei országon belüli menekültekként érkeznek Kárpátaljára. Frusztrációjuk a háború elhúzódásával nyilván nőni fog.

A kijevi hatalom elkeseredett döntése alapján mindenki fegyverhez juthat, aki csak akar. Belegondolni is rossz, mit történhet, ha valamiféle provokáció következtében felfegyverzett ukrán nacionalisták esnek neki magyaroknak. Mi van akkor, ha egyfajta megoldásként felosztják Ukrajnát, a kárpátaljai magyarok pedig a nyugati, ukrán részen maradnak a dühtől elvakult többségnek kiszolgáltatottan? Avagy egy majdani oroszbarát vezetésű Ukrajna tudja-e biztosítani a rendet a végeken úgy, hogy közben a kisebbségek elleni jogfosztásokat is fel kell számolnia?

Az esetleges kiegyezés, a béke, de még a tűzszünet is nagyon távolinak tűnik. A szankciók nem tudnak olyan szigorúak lenni, hogy akár egyetlen pillanatig is megingassák Putyint. A gazdasági, pénzügyi büntetések egy olyan világban lehetnek hatásosak, amely bizonyos szabályok szerint működik. Az orosz elnök kilépett ebből a keretből. Ő egy másik pályán, az ő világában játszik, más játékosokat használ, új rendszerben. Az ukrán rezsimváltás eléréséig Putyin nem fog megállni. A nagy kérdés az, hogy mennyire felkészült a NATO, a nyugati világ erre a harcmodorra. Egyes NATO-vezetőket látva, hallgatva nem vagyok róla meggyőződve, hogy ők – a nagy szavakon túl – valóban tudnak-e, mernek-e hatékonyan lépni egy, a szövetség valamelyik tagállamát érő orosz támadás esetén.

Felkészült-e a nyugati világ arra, hogy a vandál szerepét nyíltan és büszkén vállaló Putyinnal szembeni fellépések következtében esetleg fáznia kell a lakásában? Hogy az üzemanyagárak egyre emelkedő ára miatt, a gázválság eredményeként jöhet a drágulás, gazdasági visszaesés, az elszegényedés?

Egy elhúzódó háború Oroszországban is megrázkódtatást okozhat. A különbség az, hogy arrafelé a szovjet közelmúlt generációkat edzett meg, az ország egy tekintélyes részében pedig a jólét még meg sem érkezett. Ott könnyebben hoznak áldozatokat, ha kell. Nyugatabbra viszont a nagy többség úgy fog rádöbbenni egy esetleges elmélyülő hidegháború következményeire, mint a járványra: hitetlenséggel és felkészületlenül. A teljes bizonytalanság korszakába léptünk.