2010. szeptember 01., 10:112010. szeptember 01., 10:11
Az erről szóló eredeti elképzelés csak annyiban módosult némelyest – miután szellemi munkások és intézmények serege hördült fel azonmód –, hogy a munkakönyves alkalmazottként dolgozóknak nem kell járulékot fizetniük a nem rendszeres munkákból származó honorárium után; a rendszeresnek mondható „mellékállásban” kapott jogdíj után viszont már igen. Bár a kormányzat szemszögéből érthető a takarékosságra, illetve jövedelemgyarapításra, de még a szürke gazdaság kifehérítésére is törekvő szándék, mégsem tudom, milyen felmérés vagy elemzés nyomán születhetett meg ez a(z elsősorban a bélpoklos államkassza üres bendőjét tömendő) torzulat. Mert mennyire lehet logikus az, hogy például egy főállásban dolgozó újságíró-szerkesztő heti két-három alkalommal, tehát folyamatosan másutt is közöl – ami ugyebár rendszeres közlésnek, tehát bér jellegű jövedelemnek számít –, és az ezért járó két-háromszáz lejes szerzői jogdíjáért tb-t fizet, miközben egy szintén főállásban dolgozó, ugyancsak pennás ember, mondjuk egyetlen jól eladott könyvkéziratáért tízezreket zsebel, de tb-járulék lepengetésére nem köteles? És mennyire lehet logikus az, hogy az imént említett firkásznak havonta kell sorokat állva bejelentenie pár száz lejes jövedelmét, és kifizetnie a járulékot, miközben köztudott, hogy a romániai bürokrácia körülbelül nélkül is olyan, mint az Amazonas őserdeje? Ki az az újságíró, színész, előadó, zenész, képzőművész, kutató, tanár, vagy bárki, szellemi munkája után rendszeresnek mondható szerzői jogdíjat kapó ember, akinek ilyen körülmények között nem megy el a kedve? Úgyhogy munkakönyves állásunkon kívül sehol semmi szellemit csinálva havi kétszáz lejes szerzői jogdíjunkat felajánlhatjuk a szűkölködő kormánynak. És elmehetünk ácsinasnak. A tetőn legalább tiszta a levegő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok