2010. szeptember 01., 10:112010. szeptember 01., 10:11
Az erről szóló eredeti elképzelés csak annyiban módosult némelyest – miután szellemi munkások és intézmények serege hördült fel azonmód –, hogy a munkakönyves alkalmazottként dolgozóknak nem kell járulékot fizetniük a nem rendszeres munkákból származó honorárium után; a rendszeresnek mondható „mellékállásban” kapott jogdíj után viszont már igen. Bár a kormányzat szemszögéből érthető a takarékosságra, illetve jövedelemgyarapításra, de még a szürke gazdaság kifehérítésére is törekvő szándék, mégsem tudom, milyen felmérés vagy elemzés nyomán születhetett meg ez a(z elsősorban a bélpoklos államkassza üres bendőjét tömendő) torzulat. Mert mennyire lehet logikus az, hogy például egy főállásban dolgozó újságíró-szerkesztő heti két-három alkalommal, tehát folyamatosan másutt is közöl – ami ugyebár rendszeres közlésnek, tehát bér jellegű jövedelemnek számít –, és az ezért járó két-háromszáz lejes szerzői jogdíjáért tb-t fizet, miközben egy szintén főállásban dolgozó, ugyancsak pennás ember, mondjuk egyetlen jól eladott könyvkéziratáért tízezreket zsebel, de tb-járulék lepengetésére nem köteles? És mennyire lehet logikus az, hogy az imént említett firkásznak havonta kell sorokat állva bejelentenie pár száz lejes jövedelmét, és kifizetnie a járulékot, miközben köztudott, hogy a romániai bürokrácia körülbelül nélkül is olyan, mint az Amazonas őserdeje? Ki az az újságíró, színész, előadó, zenész, képzőművész, kutató, tanár, vagy bárki, szellemi munkája után rendszeresnek mondható szerzői jogdíjat kapó ember, akinek ilyen körülmények között nem megy el a kedve? Úgyhogy munkakönyves állásunkon kívül sehol semmi szellemit csinálva havi kétszáz lejes szerzői jogdíjunkat felajánlhatjuk a szűkölködő kormánynak. És elmehetünk ácsinasnak. A tetőn legalább tiszta a levegő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok