Maradt a „ződkertes”

Mondtam – nem is egyszer –, ha lenne annyi időm, hogy valahová csak úgy bemenjek nézelődni, az mindenképp a múzeum lenne, ahol mindig találok valami olyan érdekességet, amit eddig nem vettem észre.

Szóval, éppen a fennebb említett okok miatt csupán néhány üzletet szoktam látogatni vásárlás céljából, akkor is rendszerint listát írok, nehogy elvesszek a részletekben. Vagyis a cipőt és ruhaneműt változatlanul ugyanabban a két üzletben vásárolom lassan közel húsz esztendeje, tisztítószereket és piperecikkeket szintén két másik üzletben és így tovább, mindenfélét két üzletben.

Már nem egyébért, de hogy legyen „választási lehetőségem”, meg ha netán az egyikben nem találom, amit keresek, a másikban biztos megleljem. Eddig élelmiszert is két üzletben vásároltam. A kis sarki boltba papucsosan, háziköntösben is el lehetett szaladni, ha hirtelen kellett valami. A másikba, a gyergyóiak által „ződkertes”-nek nevezett önkiszolgálóban azt szeretem, hogy különösen figyelnek a vásárlói igényekre, minden terméket alaposan ismernek, és bármilyen áruval kapcsolatos kérdést megválaszolnak.

Sajnos, a kis sarki boltot még húsvét előtt bezárták, a vakon semmibe meredő ablakában függő hirdetményen hetek óta azt írja: kiadó. Szomorúan vettem tudomásul, hogy az élelmiszer-vásárlásban megszűnik a „kettős választási lehetőség”, és ezután csak egy üzletből szerezhetem be az élelmiszert. Emiatt a minap piackutatás gyanánt bekukkantottam a két sarokkal odébb nyílt új üzletbe annak reményében, hátha ismét kettőre kerekíthetem a kedvenc élelmiszerüzleteim számát.

De nem jártam szerencsével, mert már az ajtóból felfedeztem, hogy az ablakon keresztül zöld dekorációnak vélt valami a hűtőpultban egy darab nyers húsféle akar lenni, ez pedig meggyőzött arról, hogy többé ne térjek be az új üzletbe. „Maradt a »ződkertes«” – mormogtam magamban, majd elbattyogtam a régi kedvenc üzletembe, és elmondtam az elárusítóknak: „Ne reménykedjetek, ezután is nálatok fogok vásárolni...”