2009. június 29., 10:512009. június 29., 10:51
A hároméves Zsófit még úgy ahogy követni tudom, de az ötéves férfiú már úgy feladta a leckét, hogy azóta egyéb nem is fut a számítógépemen, csak a keresőprogram. A Wikipédia a kezdőoldalam. És sürgősen elő kell kerítenem egy magyar–ötéves szótárt, ha azt akarom, hogy aktívan részt vegyek a társalgásban, ne csak nézzek ki a fejemből. Mert azt mondja az ifjúember két ugrálás között, hogy ő egy padavan.
Hogy mi? – kérdezem, mert megrökönyödöttségem közepette legalább ennyi nyitottságom megmaradt: „ha nem tudod, kérdezd meg” intelem mindig jól fog. Hát jedi-növendék vagy valami hasonló, aszongya. A fiatalember Csillagok háborúja-rajongó, értem meg én is az összefüggést, bár a padavant nem egészen. Majd szemrebbenés nélkül meséli tovább, azt szeretné, ha a kishúgát Asszuka Tanakának hívnák, de az édesanyja valamiért ódzkodik ettől.
És ez a gyerek különben örökmozgó, úszni jár, focizik, nem rabja sem a televíziónak, sem a számítógépnek. Egyszerűen csak figyel, ragad rá minden információ, és ebben a világban ilyen fogalmak és nevek röpködnek. El mellettem. Ezeket én már nem értem, és nincs időm, hogy tartsam a lépést, bepótoljam az elmaradást. Ezekkel együtt kell születni és kész. Nagyapáinknak is hiába magyarázzuk, hogy ne csapják a szelet a bársonyos hangú telefonrobotnak.
A vakon dübörgő haladás bennünket lehet, hogy nagy ívben elkerül, de gyermekeinket nem nagyon tudjuk elzárni előle. Ismerőseink mesélik, hogy amikor kiköltöztek falura, úgy döntöttek nem viszik a televíziót. Van ott elég látnivaló, az ólban disznó, a háztetőn macska, az udvaron tyúk, a kéményen gólya, igaz, hogy mindez a szomszédban zajlik, de mégiscsak szem előtt és érintésnyi távolságban.
Arra egy percig sem gondoltak, hogy a globalizáció is a szomszédból támad. Még teljesen gyanútlanul fogadták, amikor a szomszéd beállított egy zsák pityókával, hogy legyen a „hitvány” városiaknak. A szomszéd nem elégedett meg ennyivel, és hamarosan az ajándékba hozott, használt tévékészüléket is lecsapta az asztalra: hogy legyen, amit nézzenek azok a szegény városi gyerekek.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.