Magyar–gyermek szótár kerestetik!

A hároméves Zsófit még úgy ahogy követni tudom, de az ötéves férfiú már úgy feladta a leckét, hogy azóta egyéb nem is fut a számítógépemen, csak a keresőprogram. A Wikipédia a kezdőoldalam. És sürgősen elő kell kerítenem egy magyar–ötéves szótárt, ha azt akarom, hogy aktívan részt vegyek a társalgásban, ne csak nézzek ki a fejemből. Mert azt mondja az ifjúember két ugrálás között, hogy ő egy padavan.

Hogy mi? – kérdezem, mert megrökönyödöttségem közepette legalább ennyi nyitottságom megmaradt: „ha nem tudod, kérdezd meg” intelem mindig jól fog. Hát jedi-növendék vagy valami hasonló, aszongya. A fiatalember Csillagok háborúja-rajongó, értem meg én is az összefüggést, bár a padavant nem egészen. Majd szemrebbenés nélkül meséli tovább, azt szeretné, ha a kishúgát Asszuka Tanakának hívnák, de az édesanyja valamiért ódzkodik ettől.

És ez a gyerek különben örökmozgó, úszni jár, focizik, nem rabja sem a televíziónak, sem a számítógépnek. Egyszerűen csak figyel, ragad rá minden információ, és ebben a világban ilyen fogalmak és nevek röpködnek. El mellettem. Ezeket én már nem értem, és nincs időm, hogy tartsam a lépést, bepótoljam az elmaradást. Ezekkel együtt kell születni és kész. Nagyapáinknak is hiába magyarázzuk, hogy ne csapják a szelet a bársonyos hangú telefonrobotnak.

A vakon dübörgő haladás bennünket lehet, hogy nagy ívben elkerül, de gyermekeinket nem nagyon tudjuk elzárni előle. Ismerőseink mesélik, hogy amikor kiköltöztek falura, úgy döntöttek nem viszik a televíziót. Van ott elég látnivaló, az ólban disznó, a háztetőn macska, az udvaron tyúk, a kéményen gólya, igaz, hogy mindez a szomszédban zajlik, de mégiscsak szem előtt és érintésnyi távolságban.

Arra egy percig sem gondoltak, hogy a globalizáció is a szomszédból támad. Még teljesen gyanútlanul fogadták, amikor a szomszéd beállított egy zsák pityókával, hogy legyen a „hitvány” városiaknak. A szomszéd nem elégedett meg ennyivel, és hamarosan az ajándékba hozott, használt tévékészüléket is lecsapta az asztalra: hogy legyen, amit nézzenek azok a szegény városi gyerekek.