2009. szeptember 28., 10:562009. szeptember 28., 10:56
Ennél is lényegesebb, hogy a többnyire azonos célokat követő, de azok elérését eltérő eszközökkel lehetségesnek gondoló politikai oldalak képviselői számára intézményes egyeztetési lehetőséget biztosító fórum egyelőre nem akadt el a retorikai tiszteletkörök szintjén, és a különböző szakbizottságok, valamint a Kulturális Autonómiatanács megalakításával a konkrét cselekvés irányába is lépéseket tett.
Az is egyértelműnek tűnik, hogy az RMDSZ részéről tapasztalható kompromisszumkészség elsősorban annak tudható be, hogy a szövetség ellenzékbe került, ennek következtében pedig kihullottak a kezéből azok az eszközök, amelyek lehetővé tették, hogy birtokon belülről, a kormányzati szereplésben rejlő – ám jórészt be nem teljesedő – lehetőségekre hivatkozva söpörje le az asztalról ellenzéke bírálatait, amelyek az önrendelkezés határozottabb követelésének elmulasztása miatt érték.
Érthető hát, ha Tőkés László – az eddigi példák alapján – joggal tart attól, hogy újra kormányra kerülve az RMDSZ számára már nem feltétlenül jelent majd prioritást az EMNT-vel folytatott közös politizálás. Az elnökválasztási kampány azonban akár az adu ászt is jelentheti az EMNT számára abból a szempontból, hogy garanciát csikarjon ki az RMDSZ-től a további együttműködés és a stratégiák összehangolásának biztosítására.
Az RMDSZ által Kelemen Hunor, a szövetség államfőjelöltje támogatására megfogalmazott felkérés teljesítéséhez az EMNT most feltételül támaszthatja, hogy konkrét formában is rögzítsék, milyen körülmények fennállása esetén lehet az egész romániai magyar közösség, és nem csupán az RMDSZ érdeke a kormányba való viszszatérés.
Kelemen EMNT általi támogatása ugyanis ugyanolyan szimbolikus értékkel bír, mint az RMDSZ általi jelölése: bár esélye a győzelemre nincs, a rá adott voksokat a szövetség váltópénzként használhatja a román pártokkal folytatott egyezkedésekben. Eme „valuta” árfolyamának alakulásába pedig most a romániai magyarság viszonylag jelentős szegmensének támogatását élvező EMNT-nek is döntő beleszólása lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok