2009. szeptember 28., 10:562009. szeptember 28., 10:56
Ennél is lényegesebb, hogy a többnyire azonos célokat követő, de azok elérését eltérő eszközökkel lehetségesnek gondoló politikai oldalak képviselői számára intézményes egyeztetési lehetőséget biztosító fórum egyelőre nem akadt el a retorikai tiszteletkörök szintjén, és a különböző szakbizottságok, valamint a Kulturális Autonómiatanács megalakításával a konkrét cselekvés irányába is lépéseket tett.
Az is egyértelműnek tűnik, hogy az RMDSZ részéről tapasztalható kompromisszumkészség elsősorban annak tudható be, hogy a szövetség ellenzékbe került, ennek következtében pedig kihullottak a kezéből azok az eszközök, amelyek lehetővé tették, hogy birtokon belülről, a kormányzati szereplésben rejlő – ám jórészt be nem teljesedő – lehetőségekre hivatkozva söpörje le az asztalról ellenzéke bírálatait, amelyek az önrendelkezés határozottabb követelésének elmulasztása miatt érték.
Érthető hát, ha Tőkés László – az eddigi példák alapján – joggal tart attól, hogy újra kormányra kerülve az RMDSZ számára már nem feltétlenül jelent majd prioritást az EMNT-vel folytatott közös politizálás. Az elnökválasztási kampány azonban akár az adu ászt is jelentheti az EMNT számára abból a szempontból, hogy garanciát csikarjon ki az RMDSZ-től a további együttműködés és a stratégiák összehangolásának biztosítására.
Az RMDSZ által Kelemen Hunor, a szövetség államfőjelöltje támogatására megfogalmazott felkérés teljesítéséhez az EMNT most feltételül támaszthatja, hogy konkrét formában is rögzítsék, milyen körülmények fennállása esetén lehet az egész romániai magyar közösség, és nem csupán az RMDSZ érdeke a kormányba való viszszatérés.
Kelemen EMNT általi támogatása ugyanis ugyanolyan szimbolikus értékkel bír, mint az RMDSZ általi jelölése: bár esélye a győzelemre nincs, a rá adott voksokat a szövetség váltópénzként használhatja a román pártokkal folytatott egyezkedésekben. Eme „valuta” árfolyamának alakulásába pedig most a romániai magyarság viszonylag jelentős szegmensének támogatását élvező EMNT-nek is döntő beleszólása lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok