Lehet minimalizálni a jelenséget, akár legyinteni is a kór terjedésével kapcsolatban, és azt mondani, ez is a mintegy kétszázféle náthavírus egyike. A gond csupán az, hogy a jelenleg ismert összes náthavírus közül ez a legveszélyesebb: szakemberek szerint legalább harmincszor fertőzőbb a szokásos meghűléseket okozó kórokozóknál. Ami önmagában nagy veszélyforrás, hiszen a nagy számok törvénye alapján könnyen kiszámítható, mit jelenthet az, ha például egy húszmilliós lakosságú ország népességének a tíz százaléka kapja el a vírust, miközben tudvalevő, hogy a fertőzöttek mintegy tíz százalékánál szövődmények, súlyosabb formák léphetnek fel. Rossz belegondolni, mit kezdhetne a romániai közegészségügy kétszázezer súlyosan beteg emberrel, hogy tovább ne is fokozzuk a lehetséges rémképeket. Ezért különösen veszélyes a vírus terjedése, és egyetlen olyan állami intézkedés sem felesleges, amely a kórokozók fertőzésének útját állja, vagy legalább mérsékli.

Tudjuk, hogy Románia kitettsége az átlagosnál nagyobb a Nyugat-Európában dolgozó rengeteg vendégmunkás miatt. Sokan kényszerből kell hogy hazatérjenek, mert olyan turisztikai és vendéglátóipari ágazatokban dolgoztak, ahol meghatározott munkaidős szerződésüket felbontották, és egyik napról a másikra utcán találták magukat. Ha súlyos válsághelyzetben egy vállalkozó egyik napról a másikra le kell hogy húzza a rolót, akkor első körben az alkalmi munkaerőt bocsátja el, és a meghatározatlan idejű munkaszereződéssel dolgozók helyzetét igyekszik rendezni, ha lehet, állami segítséggel. Ez történt nagyon sok romániai munkavállalóval Olaszországban – és a sor folytatódik Spanyolországban meg máshol –, a hazatérésre kényszerülő vendégmunkások között pedig elég sok az erdélyi magyar. Nem szerencsés tehát bűnbakot keresni, mert a vírus senkit nem kímél. Inkább a felelősségteljes hozzáállásra és védekezésre kell fektetni a hangsúlyt.

Azoknak a szakembereknek van igazuk, akik azt állítják, hogy a korábbi világjárványoktól eltérően korunk egészségügyi ellátása, illetve az állami adminisztráció hatékonysága összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik megelőző történelmi korban. A hírek globális körforgásának világában a mai jelenség tömeghisztériának tűnhet – nem kevesen annak is tartják –, a megelőzés szempontjából azonban sok pozitívuma van. Napjainkban az emberek sokkal többet tudnak meg egy-egy járványról, mint akár pár évtizeddel ezelőtt, így ezzel arányosan csökkenthetőek a kockázatok is. Az 1918–1919-ben tomboló – és egyes becslések szerint mintegy tízmillió áldozatot szedő – spanyolnátha vírusának egyféle válfajaként is felfogható az új koronavírus. Kártételének korlátozásában azonban a modern kor orvostudománya, a megelőzés terén szerzett tapasztalatok és az előírt szabályok szigorú betartatása jelentheti a biztos kiutat.

A gazdasági kárrendezés egy másik történet. Szerencsére ezen a területen is sokat fejlődött a világ, így a politikusoknak ma már könnyebb a megfelelő intézkedéseket kidolgozni. Egyelőre azonban minden eszközzel a vírus terjedésének a megfékezésére kell koncentrálni. A gazdasági következmények higgadt számbavétele csak azután kezdődhet el, ha véget ér a mostani megbetegedési időszak.

Nincs világvége, nem szabad tehát nehezen elviselhető pánikhangulatot kelteni. Még akkor sem, ha több gazdasági ágazatban állások szűnnek meg. Minden válság után ugyanis adott az újrakezdés lehetősége.