2009. január 14., 00:182009. január 14., 00:18
Ha pedig az asszony valamiért zsörtöl, türelmesen végighallgatom, de csak akkor, ha valami konkrét és komoly dologról van szó, mert ha csak folklórról vagy mesékről, akkor hátramegyek a csűrbe fát hasogatni. És nem fogok rohangálni egyik hivatalból a másikba, hanem szépen, nyugodtan elsétálok, mert a mindennapi séta az egészséges életmód része: használ a vérkeringésnek és az agy kiszellőztetésének. Továbbá a munkához is úgy fogok odaállni, hogy más is hozzáférjen, könyököljön, furakodjon, nyomuljon, aki akar, mert én nem. Amúgy sem a stílusom.
Egyből kitalálhatják, hogy a tervem olyanná lett, mint a Petőfi Sándoré, midőn egész úton hazafelé azon gondolkoda, miként fogja szólítani rég nem látott édesanyját. Tehát az új esztendő első napjától rohanok. Valaki a minap azzal nyugtatott, hogy nem rajtam múlik, hanem azon, hogy a Föld a naprendszernek olyan részében tartózkodik mostanság, amelynek köszönhetően másak a mágneses terek, a rezonanciák – remélem jól emlékszem a kifejezéseire –, következésképpen a földi nap sem huszonnégy órából áll, hanem annál kevesebből, s a normális felnőtt emberi szívritmus már nem a megszokott hatvan–hetven dobbanás percenként, hanem ennél több. Egyszóval felgyorsult minden, nem csoda, hogy a nagy rohanásban nem érjük utol saját magunkat. S itt-ott felejtünk ezt-azt, mint például minap a hivatalban a Daciánk kulcsait.
Másnap gyanakodva néztek rám, amiért titkolom, hogy két kocsink van, s kedvünk szerint váltogatva, mint más az inget, a bugyit, a nyakkendőt, vagy a zoknit, hol az egyikkel, hol a másikkal furikázhatunk. Ejnye-bejnye, kis hamis, aki sohasem kérkedik, nem nagyzol, nem dicsekszik, hanem néha rohangálva iparkodik, de csendben gyűjtöget, s van két kocsija. S bezzeg. Amúgy a tétel helyénvaló lenne. Azzal a pontosítással, hogy kocsiból egy van. Csak a kulcsokat váltogathatjuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok