2009. május 21., 12:312009. május 21., 12:31
A hatalmasok közötti viszonyok pedig teljesen elmosódtak. A rendőr is eljárt a szekus nevében, a párttitkár is a polgármester nevében; nem lehetett világosan látni, hogy kinek mi a feladata, mi a hatásköre.
Csak 1990-ben tanultuk meg, hogy elméletben hogyan is néz ki a demokratikus berendezkedés, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a rendszer működésének a nyitja. A nagy gazdasági vállalkozások is úgy lehetnek sikeresek, hogy vannak akik megszabják az irányt, aztán a célok megvalósítására szerződtetnek egy menedzsert, aki csapatot szervez maga köré.
Így működik ez a nyugati demokráciákban is.
A parlament törvényeket hoz, a kormány pedig gyakorlatba ülteti ezeket. Az a leggyakoribb, hogy a parlamenti többség kormányoz. A többség pedig a többségi elv alapján olyan törvényeket fogad el, amelyek a kormánynak is megfelelnek.
Már 2003-ban gyakran érveltek a politikusok az akkori alkotmánymódosítás szükségessége mellett azzal, hogy vissza kell adni a parlamentnek a törvényhozói szerepet. A korábbi kormányok ugyanis túlontúl rákaptak a rendeleti törvénykezésre. A sürgősségi helyzetekre hivatkozva maguk vették át a törvényhozói szerepköröket is. A parlamentre csak az általuk meghozott sürgősségi kormányrendeleteket utólagos elfogadásának a szerepét rótták.
Az alkotmány megváltozott, a gyakorlat megmaradt. A Boc-kormány – ugyanúgy mint korábban a Tăriceanu-kormány – ontja a sürgősségi rendeleteket, és a nagy horderejű kérdésekben pedig – mint most a közalkalmazottak egységes bérrendszerének a kialakítása – a parlamenti felelősségvállalás eszközével próbálja elkerülni, hogy a képviselők is beleszólhassanak a vitába. Ha így haladunk, lassan megint elérkezik az az idő, amikor a felserkenő generációk nem tudják megkülönböztetni a pártunkat, kormányunkat és parlamentünket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok