2011. július 06., 09:272011. július 06., 09:27
Ékes példa erre az idei érettségi lesújtó eredménye, miszerint a vizsgára jelentkezők több mint fele „elvérzett”, vagyis nem tudta teljesíteni a minimumot. Persze ezt most utólag lehet magyarázni mindenfélével, kezdve a térfigyelő kameráktól a felvigyázó tanárok éberségéig, illetve a diákok komolytalanságával, felkészületlenségével. De az érettségi tételek „kiötlői” közül valaki egyáltalán feltette-e a kérdést egy átlagos képességű középiskolásnak, hogy az amit elvárnak tőlük egy ilyen vizsgán egyáltalán teljesíthető-e?! Illetve, hogy egyáltalán érdekli-e őket az a tananyag, amit a sikeres vizsgához el kell sajátítaniuk? Hogy látják, valaha veszik-e valami hasznát annak a tananyagnak, amit a középiskolában tanulnak? Nos, a minap fél délelőttömet arra szántam, hogy frissen érettségizett fiatalokkal beszélgettem a vizsgáról és úgy általában az élet dolgairól. Ami nagyon meglepett, hogy ezek az ifjak fölöttébb céltudatosak, és érettek, tudják, hogy mit akarnak elérni az életben, sőt sok esetben azt is tudják, hogyan érhetik el. Tisztában vannak azzal is, hogy mit nyújt számukra az iskola, és azt is tudják, melyek a hiányosságai. Egyebek mellett többen is nehezményezték, hogy az iskolában nem tanítanak olyan dolgokat, illetve nagyon kevés időt szánnak azoknak a képességeknek a kialakítására, aminek igazából hasznát vennék az életben. Ezzel ellentétben viszont meg kell tanulniuk egy rakás olyan dolgot, ami egyrészt nem érdekli őket, másrészt soha nem veszik hasznát az életben leszámítva azt, hogy esetleg az érettségi vizsgán számon kérhetik. Többen is sérelmezték, hogy az iskola csupán elméleti tudást ad, de az elméletet soha nem kötik a gyakorlathoz. Például a vizsgára meg kell tanulniuk a magas fokú matematikát, de gyakorlati hasznát csak azon kevesek látják, akik egyetemi tanulmányaikat ennek kutatásával akarják tölteni. Kifogásolták, hogy nem tanítanak olyan dolgokat, mint például egy önéletrajz, egy kérés megírása vagy éppenséggel egy vita, egy tárgyalás folytatása. S még sok mindent felsoroltak, amiről írni lehetne... Tény, hogy megvan a lesújtó eredmény, amiből messzemenő következtetéseket éppen azoknak kellene levonniuk, akik a tanügyi rendszert reformálják, és ismét reformálják. Mert az eredmény őket minősíti, nem azokat a diákokat, akik elvéreztek a vizsgán...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!