2009. szeptember 22., 10:362009. szeptember 22., 10:36
Pedig aztán ő sem vádolható azzal, hogy túlzottan szimpatizál a politikai ellenféllel, a jobboldallal. Hasonló repedések mutatkoznak ugyanakkor a román szociáldemokrácia építményén is. Miközben a Ion Iliescu-érában elsősorban a Ioan Rus és Vasile Dâncu fémjelezte kolozsvári csoportosulás törekedett a pártállami eszméktől megkövesedett posztkommunista alakulat megreformálására, most a PSD régi káderei érezték elérkezettnek a pillanatot arra, hogy váltást, változást sürgessenek.
A hajdan a PSD – és vele együtt az ország – sorsát irányító Octav Cozmâncă és Ion Solcanu nyilvános bírálatát, annak várható következményeit már csak azért sem érdemes elintézni egy kézlegyintéssel, mert egyrészt még mindketten nagy befolyással bírnak a párt kommunizmusban emancipálódott szavazótáborára, másrészt álláspontjukat nagy vonalakban osztja a Mircea Geoană-vezetés ellenzékének számító Iliescu- és Năstase-vonulat is, csakhogy ők még nem érzik elérkezettnek a pillanatot, hogy kiöntsék a bilit.
„Nem nézhetem tovább, ahogy a pártot érdekcsoportok, klánok és bandák irányítják, olyan hataloméhes politikai kalandorok, akik az alakulat fejlődése helyett saját vagy feleségük, gyermekeik, szeretőik vagy az alvilág és a maffia érdekeit tartják szem előtt” – mondja Cozmâncă, miközben pálya- és elvtársa, a Iaşi megyei képviselő-testületet irányító Constantin Simirad hasonló okokból fordított hátat pártja államfőjelöltjének, és állt be a Traian Băsescut támogatók sorába.
Ezek a politikai hulláknak hitt egykori apparatcsikok most kitartóan lazítják a politikai „síntér” csavarjait a PSD Geoană és Marian Vanghelie irányította mozdonya előtt, igyekezetükben azonban elérhetik akár az egész szerelvény kisiklatását is. A valóság tegnap Dolj megyében is bebizonyította: megy ez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok