2009. szeptember 22., 10:362009. szeptember 22., 10:36
Pedig aztán ő sem vádolható azzal, hogy túlzottan szimpatizál a politikai ellenféllel, a jobboldallal. Hasonló repedések mutatkoznak ugyanakkor a román szociáldemokrácia építményén is. Miközben a Ion Iliescu-érában elsősorban a Ioan Rus és Vasile Dâncu fémjelezte kolozsvári csoportosulás törekedett a pártállami eszméktől megkövesedett posztkommunista alakulat megreformálására, most a PSD régi káderei érezték elérkezettnek a pillanatot arra, hogy váltást, változást sürgessenek.
A hajdan a PSD – és vele együtt az ország – sorsát irányító Octav Cozmâncă és Ion Solcanu nyilvános bírálatát, annak várható következményeit már csak azért sem érdemes elintézni egy kézlegyintéssel, mert egyrészt még mindketten nagy befolyással bírnak a párt kommunizmusban emancipálódott szavazótáborára, másrészt álláspontjukat nagy vonalakban osztja a Mircea Geoană-vezetés ellenzékének számító Iliescu- és Năstase-vonulat is, csakhogy ők még nem érzik elérkezettnek a pillanatot, hogy kiöntsék a bilit.
„Nem nézhetem tovább, ahogy a pártot érdekcsoportok, klánok és bandák irányítják, olyan hataloméhes politikai kalandorok, akik az alakulat fejlődése helyett saját vagy feleségük, gyermekeik, szeretőik vagy az alvilág és a maffia érdekeit tartják szem előtt” – mondja Cozmâncă, miközben pálya- és elvtársa, a Iaşi megyei képviselő-testületet irányító Constantin Simirad hasonló okokból fordított hátat pártja államfőjelöltjének, és állt be a Traian Băsescut támogatók sorába.
Ezek a politikai hulláknak hitt egykori apparatcsikok most kitartóan lazítják a politikai „síntér” csavarjait a PSD Geoană és Marian Vanghelie irányította mozdonya előtt, igyekezetükben azonban elérhetik akár az egész szerelvény kisiklatását is. A valóság tegnap Dolj megyében is bebizonyította: megy ez.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.