2009. október 08., 10:372009. október 08., 10:37
A Demokrata-Liberális Párt kisebbségben van a parlamentben, és jószerével az egész politikai osztály ellene szövetkezik. Boc csak akkor menekülhetne meg, ha a képviselők annak a veszélyét éreznék, hogy a kormány menesztésével előrehozott választásokat idéznek elő.
Ők ugyanis négyéves mandátumra készültek, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az orosz rulettként működő egyéni választókerületes rendszer újabb mandátumot terem számukra. Ha megbukik a Boc-kormány, aligha kell könnyeket hullatnunk érte. A kabinet mindvégig azt mutatta, hogy sodródik az árral, nincsenek megoldásai a gazdasági válság feladványaira. Azt is látni kell azonban, hogy nem a színtelen-szagtalan Emil Boc ellen lázadt fel a román politika. A jellegtelenség, az ötlettelenség inkább erény, mint bűn ma Bukarestben.
A köztársaságielnök-választási kampányra készülődő pártok voltaképpen a nagyon is színes egyéniségű Traian Băsescut akarják büntetni a hozzá közel állók által. Olyan ez, mint amikor a túszejtők egy-egy tehetős, nagy befolyással bíró üzletember hozzátartozóját rabolják el, hogy aztán váltságdíjat követeljenek. Emil Boc immár nemcsak Traian Băsescu kezében eszköz, hanem azzá válik az elnök ellenségei kezében is.
Megtörténhet azonban, hogy elszámítja magát az ellenzék. Jelenleg ugyanis az látszik, hogy nem racionális sakkjátszmát folytatnak. Látásukat elhomályosítja a düh, a gyűlölet. Pitbullfalkaként rontanak rá az ellenfelükre. Ezzel pedig meglehet, éppen Băsescut hozzák helyzetbe. Gigi Becalinak már brüsszeli mandátumot hozott az ellene indított ügyészségi eljárás, a mértékét vesztett Băsescu-ellenes kampány meglehet, az államfő oldalán ébreszt rokonszenvet, a szavazókat a szolidaritás érzése irányítja majd.
De azzal is Băsescut juttatja többletlehetőségekhez az ellenzék, hogy a kormány megbuktatása esetén az alkotmány az államfőre ró feladatokat. Neki kell új kormányfőt kineveznie. Így Băsescu a kampány idején kap újabb esélyt arra, hogy nagyot alakítson.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.