2009. október 08., 10:372009. október 08., 10:37
A Demokrata-Liberális Párt kisebbségben van a parlamentben, és jószerével az egész politikai osztály ellene szövetkezik. Boc csak akkor menekülhetne meg, ha a képviselők annak a veszélyét éreznék, hogy a kormány menesztésével előrehozott választásokat idéznek elő.
Ők ugyanis négyéves mandátumra készültek, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az orosz rulettként működő egyéni választókerületes rendszer újabb mandátumot terem számukra. Ha megbukik a Boc-kormány, aligha kell könnyeket hullatnunk érte. A kabinet mindvégig azt mutatta, hogy sodródik az árral, nincsenek megoldásai a gazdasági válság feladványaira. Azt is látni kell azonban, hogy nem a színtelen-szagtalan Emil Boc ellen lázadt fel a román politika. A jellegtelenség, az ötlettelenség inkább erény, mint bűn ma Bukarestben.
A köztársaságielnök-választási kampányra készülődő pártok voltaképpen a nagyon is színes egyéniségű Traian Băsescut akarják büntetni a hozzá közel állók által. Olyan ez, mint amikor a túszejtők egy-egy tehetős, nagy befolyással bíró üzletember hozzátartozóját rabolják el, hogy aztán váltságdíjat követeljenek. Emil Boc immár nemcsak Traian Băsescu kezében eszköz, hanem azzá válik az elnök ellenségei kezében is.
Megtörténhet azonban, hogy elszámítja magát az ellenzék. Jelenleg ugyanis az látszik, hogy nem racionális sakkjátszmát folytatnak. Látásukat elhomályosítja a düh, a gyűlölet. Pitbullfalkaként rontanak rá az ellenfelükre. Ezzel pedig meglehet, éppen Băsescut hozzák helyzetbe. Gigi Becalinak már brüsszeli mandátumot hozott az ellene indított ügyészségi eljárás, a mértékét vesztett Băsescu-ellenes kampány meglehet, az államfő oldalán ébreszt rokonszenvet, a szavazókat a szolidaritás érzése irányítja majd.
De azzal is Băsescut juttatja többletlehetőségekhez az ellenzék, hogy a kormány megbuktatása esetén az alkotmány az államfőre ró feladatokat. Neki kell új kormányfőt kineveznie. Így Băsescu a kampány idején kap újabb esélyt arra, hogy nagyot alakítson.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.