2009. augusztus 25., 10:562009. augusztus 25., 10:56
Elsősorban azért, mert a nagy önkiszolgáló üzletek személytelenek, nem lehet kedélyesen elcseverészni az elárusító hölggyel, senki nem ajánlja személyre és alkalomra szólóan az árut. Na de, ha már itt, a közvetlen szomszédságomban van a nagy bevásárlóközpont, illetlenség legalább egyszer meg ne látogatni. Így hát, miután a Vas Manciból – azaz a banki automatából – kivarázsoltam némi pénzt, felfedező körútra indultam az új áruházba. Az első sokk akkor ért, amikor kiderült, hogy csak azzal a nagy kerekeken guruló bevásárlószekérrel mehetek be, mert kicsi, kézben vihető kosár nincs.
Ettől már bemenetkor kissé hülyén éreztem magam, mert tudtam, a hosszú listám ellenére sem fogom megtölteni áruval, és hiába rakok bele húszféle terméket, akkor is kevésnek tűnik a szekér aljában lévő kifizetnivaló. De legyűrve minden kezdeti ellenérzésemet, a nagy bevásárlószekérrel ágálva – mintha én is sokat vásárolnék – felfedező körútra indultam az áruval tömött polcok labirintusában. Második sokk: a polcokon lévő legtöbb áruféleségről nem tudtam kideríteni, hogy mi az, mert minden leírás rajta „külföldiül” volt. Harmadik sokk: hiába „radaroztam körbe”, mert a látómezőmbe nem került olyan illetékes, aki felvilágosítással szolgálhatott volna.
Másnak viszont sikerült ilyet találnia, meg is bánta… Nagymamakorú ismerősöm a dühtől kivörösödött arccal újságolta: „Képzelje, a saját szülővárosomban utasítottak rendre, hogy beszéljek románul!” Aztán sokéves kereskedői tapasztalatáról mesélt, kifejtve, hogy szerinte az üzleti érdek azt kívánná, hogy egy többségben magyarok lakta városban magyarul is beszéljenek a kiszolgálók, üzleti felvigyázók. Mondtam: én is így gondolom, de már újabb csetepaté kötötte le a figyelmem.
A kasszánál az egyik felháborodott vásárló, aki egyféle termékből vásárolt többet, azon vitatkozott a kasszás kisaszszonnyal, hogy miért kell neki többet fizetnie a polcra kitett árcímkén olvasható összegnél. Tömör válasz: „mert a vonalkód mást mutat.” Hogy bizonyítsam bevásárlóközpontos jártasságomat, beleszóltam a perpatvarba: „meg kellett volna nézni a vonalkódolvasó gépezetnél az igazi árat.” Azonban kiderült: nincs is ilyen az üzletben... S akkor most kérdem én, mi ez: olcsó árut kínáló bevásárlóközpont, vagy kész átverés show?!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.