2008. november 20., 17:542008. november 20., 17:54
Tegyük fel, ha jövőre Horvátországba, Luxemburgba, esetleg Finn-, vagy Svédországba, netán Németországba vagy Dániába, ha pedig kedvünk szottyan, a brit szigetre vinném nyaralni a családom, csak elő kell kapnom a bankkártyát, azzal Kolozsváron kifizetem a repülőjegyet, a célországban pedig a szállást, ételeket, finomakat, akármit. Na? Tényleg nem rossz, és mit kell tennem mindezért? Semmi különöset, búgta, csak a nevét adja, tudniillik akció van, aminek előnye, hogy ha most nyitok bankszámlaszámot, a pénzintézet emelt betéti kamattal kezeli a pénzemet. Igyekezzek, mert december közepéig döntenem kell ahhoz, hogy az angyal elhozza a varázslatos bankkártyát. És pénz is lesz rajta, legalább másfél centiméternyi százeurós, lapjára, mondtam én, mire ő, hogy természetesen – amikor majd feltöltöm. És az akció azzal is jár, hogy ha már bankszámlaszámmal rendelkezem, javasolhatok olyan megbízható személyeket, akiket ők majd felhívnak, az üzletből pedig ötven lej üti a markomat. Ez sem rossz, ha beajánlom népes rokonságomat, akkor ugye annyi bevételem lesz, hogy törleszthetem minden adósságom.
Mondtam én, mire ő, hogy ez nem így működik, öt név és semmi más. Ez a szabály. Na, gondoljam meg magam, nem kell elsietnem, menjek csak nyugodtan haza, beszéljem meg a dolgot az asszonnyal, anyóssal, apóssal, esetleg a szomszédokkal, december közepéig van még vagy három bő hét.
Persze hogy hajlottam az üzletre. Ki tudja, mikor adódik ilyesmire újabb alkalom, különben is megtanultam már, hogy az elszalasztott lehetőségek soha nem térnek vissza többé. Hérakleitosz is megmondta Krisztus előtt vagy ötszáz évvel, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Gondolata már annyiban azért módosult, hogy szarba lehet, de az más anyag. Na, a szőke női hang meggyőzött: jöjjön az a bankkártya. Igaz, hogy kettő már van, mind annyit ér, mint az asszony hajtási jogosítványa. Le lehet kaparni vele a kocsi szélvédőjéről a jeget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok