2009. június 15., 11:102009. június 15., 11:10
A nagy számok törvénye szerint. Vagy már csak úgy véletlenül is. Vagyis nagyon szépen kérem a kedves főszerkesztő, alszerkesztő, szerkesztőhelyettes és minden egyéb urakat, hölgyeket, ha már perkálok havonta, legalább elvétve érezhessem úgy, hogy van miért!
Kapcsolgatok például délelőtt.
Virtuális háttér előtt egy szinte abszurd méretű dekoltázzsal rendelkező hölgy éppen arra próbál rávenni, olvassam ki mondjuk a krumpli szót egy piros kockákból álló piramisban. A betűk még csak a becsület kedvéért sincsenek összekeverve. Egy kattintással odébb már valódi stúdióban áll egy barna hölgy – ugyanakkora dekoltázzsal –, ő egy a betűre végződő romániai helységnevet keres, s milyen érdekes, véletlenül egyik telefonáló tippje sem pontosan az, amire ő gondolt.
Még egy kattintás, s máris megtudhatom, bizony a világon a legjobban a csigák értenek a ránctalanításhoz, s hogy, hogy nem, csak most, csak itt, csak nekem lehetőségem adódik rá, hogy egy csigakivonatból (jól olvasták!) előállított arckrémet mázoljak a képemre pofátlan összeg ellenében. Szörnyen irtózom a csigáktól.
Persze néha az ember épp azért kapcsolgat, hogy friss információkhoz jusson. Így volt ez vasárnap is, az EP-választás napján. Nos, kérem, a szavazás állásáról sokat meg nem tudtam, láttam viszont sok más izgalmasat. Tudták például, hogy Józsi és Anna miért nem köszöntek egymásnak paradicsomvásárlás előtt? Vagy hogy mennyiért vette le a melltartóját a világhírű Zsuzsika, aki persze közben annyira szégyellte magát, hogy már majdnem el is pirult?
Egy kattal arrébb már közelebb járunk. Két, maffiózónak öltözött úriember (egymást és a műsorvezetőt folyton félbeszakítva, egyre hangosabban) épp azt magyarázza, hogy amennyiben az Európai Parlamentben nem csatlakozhatnak egyetlen frakcióhoz sem, majd ők alakítanak egyet. Rémüldözök, háborgok, de azért kapcsolgatok tovább ma is, holnap is és azután is. Végül is fizetek érte, nem?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok