2009. június 04., 11:202009. június 04., 11:20
Köztudott, hogy az uniós törvényhozás sokak számára a bukarestinél is távolabbi, elérhetetlen és elvont döntéshozó fórumnak számít, amelynek az állampolgárok többsége nem látja közvetlen hasznát. Mégis figyelemre méltó azonban, hogy egy nemrég, az erdélyi magyarok körében készült közvélemény-kutatás során a válaszadók úgy ítélték meg: az RMDSZ után leginkább az Európai Unió támogatására számíthat a közösség, és csak ezután következett a magyar és a román kormány, az anyaországi és a romániai pártok.
Ebben bizonyára közrejátszik, hogy az elmúlt húsz év során többször bebizonyosodott: brüsszeli politikusoknál értő fülekre találnak a nemzeti kisebbség ama igényei, amelyek iránt a bukarestiek süketnek bizonyulnak. Persze tudjuk jól, hogy az Unió malmai is lassan őrölnek, számos tagállam el sem ismeri, vagy „legjobb” esetben a bevándorlók prizmáján keresztül tekint az etnikai kisebbségekre, éppen ezért sem mindegy, hogy az erdélyi magyarok sajátos gondjait-bajait a magyarországi politikusok tolmácsolják-e odakinn, vagy a közösség legitim, „hús-vér” képviselői személyesen terjesztik elő.
Természetesen igazuk van mindazoknak, akik szerint az RMDSZ és az EMNT között született összefogás nem teljes, nem fedi le teljes egészében a romániai magyar társadalom spektrumát. A joggal elégedetlenek, a távolmaradást fontolgatók azonban nem téveszthetik szem elől: talán a mostani választási eredményen is múlik, hogy lesz-e teljes összefogás a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen.
Arról nem beszélve, hogy bizonyára a csalódottak is szívesebben látnak egy magyar képviselővel több romániait Brüsszelben, mint a kisebbségi közösség sírásására törekvő Nagy-Románia Pártot. Végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy példás vasárnapi részvétellel a Kárpát-medencei magyarság arról a békeszerződésről is véleményt mondhat, amelyet éppen 89 évvel ezelőtt írtak alá Trianonban. Ha joginak nem is, erkölcsi felülvizsgálatnak mindenképp kiváló lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok