2009. június 04., 11:202009. június 04., 11:20
Köztudott, hogy az uniós törvényhozás sokak számára a bukarestinél is távolabbi, elérhetetlen és elvont döntéshozó fórumnak számít, amelynek az állampolgárok többsége nem látja közvetlen hasznát. Mégis figyelemre méltó azonban, hogy egy nemrég, az erdélyi magyarok körében készült közvélemény-kutatás során a válaszadók úgy ítélték meg: az RMDSZ után leginkább az Európai Unió támogatására számíthat a közösség, és csak ezután következett a magyar és a román kormány, az anyaországi és a romániai pártok.
Ebben bizonyára közrejátszik, hogy az elmúlt húsz év során többször bebizonyosodott: brüsszeli politikusoknál értő fülekre találnak a nemzeti kisebbség ama igényei, amelyek iránt a bukarestiek süketnek bizonyulnak. Persze tudjuk jól, hogy az Unió malmai is lassan őrölnek, számos tagállam el sem ismeri, vagy „legjobb” esetben a bevándorlók prizmáján keresztül tekint az etnikai kisebbségekre, éppen ezért sem mindegy, hogy az erdélyi magyarok sajátos gondjait-bajait a magyarországi politikusok tolmácsolják-e odakinn, vagy a közösség legitim, „hús-vér” képviselői személyesen terjesztik elő.
Természetesen igazuk van mindazoknak, akik szerint az RMDSZ és az EMNT között született összefogás nem teljes, nem fedi le teljes egészében a romániai magyar társadalom spektrumát. A joggal elégedetlenek, a távolmaradást fontolgatók azonban nem téveszthetik szem elől: talán a mostani választási eredményen is múlik, hogy lesz-e teljes összefogás a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen.
Arról nem beszélve, hogy bizonyára a csalódottak is szívesebben látnak egy magyar képviselővel több romániait Brüsszelben, mint a kisebbségi közösség sírásására törekvő Nagy-Románia Pártot. Végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy példás vasárnapi részvétellel a Kárpát-medencei magyarság arról a békeszerződésről is véleményt mondhat, amelyet éppen 89 évvel ezelőtt írtak alá Trianonban. Ha joginak nem is, erkölcsi felülvizsgálatnak mindenképp kiváló lenne.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.