2009. augusztus 18., 11:232009. augusztus 18., 11:23
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a hajóskapitányt töretlenül a hullám tetején tartják? A kérdés annál is inkább időszerű, hogy kezd besűrűsödni az államelnök-választás hivatalosan még el sem kezdődött kampánya, és – noha Băsescu még nem jelentette be indulását – pártján kívül valamennyi fontosabb politikai erő az ő leváltását tekinti legfőbb céljának. Ha az államfő lecsupaszított gesztusait, tetteit, állásfoglalásait nézzük, nem kapunk választ a népszerűségre.
Băsescu sem a tettekben, sem a kijelentésekben nem hozott korszakváltást a hazai politikába. Tévedése, elhibázott döntése sem volt kevesebb, mint elődeinek. Ennek ellenére valami ok folytán mégis hihetőbbek az ő hangján keresztül érkező üzenetek. A magyarázat a személyiségében keresendő, amely mindig a versenytársai fölé emeli. Hihető az, amit mond. Sok esetben nem a tartalom miatt, nem abból fakadóan, hogy a célközönség is hasonlóan gondolkodik, hanem a megjelenítés miatt.
Băsescu ugyanis képes meggyőzni, személyisége hitelesít. Folyamatosan azt az érzést árasztja, hogy nem akar másnak látszani, mint amilyen. Gesztusai, megnyilvánulásai rá illenek, rá vallanak. Ez a tulajdonság hiányzik a leginkább ellenjelöltjeiből. Elég, ha csak Kelemen Hunorra vetünk egy pillantást. Jóllehet, az RMDSZ jelöltjének az üzenetei tartalmukban sokkal közelebb állnak hozzánk, azok mégis a leggyakrabban megmosolyogtatnak. A magyar jelölt minden mondatában érezhető valami disszonancia.
Kelemen Hunor olyannak látszik, mint akinek elszabták a ruháját, megnyilvánulásai olyanok, mint a jó tanulóéi, aki felmondja a bemagolt leckét: üresek, hatástalanok, nem késztetnek arra, hogy komolyan vegyék. De nem ő az egyetlen. A disszonancia érzését kelti Mircea Geoană, Băsescu legerősebb kihívója is. Ez pedig alighanem mindennél többet nyom majd a latban az idei elnökválasztáson. Băsescut csak olyan politikus győzheti le, aki hozzá hasonló szinten képes a hitelesség levegőjét árasztani maga körül.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.