2009. augusztus 18., 11:232009. augusztus 18., 11:23
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a hajóskapitányt töretlenül a hullám tetején tartják? A kérdés annál is inkább időszerű, hogy kezd besűrűsödni az államelnök-választás hivatalosan még el sem kezdődött kampánya, és – noha Băsescu még nem jelentette be indulását – pártján kívül valamennyi fontosabb politikai erő az ő leváltását tekinti legfőbb céljának. Ha az államfő lecsupaszított gesztusait, tetteit, állásfoglalásait nézzük, nem kapunk választ a népszerűségre.
Băsescu sem a tettekben, sem a kijelentésekben nem hozott korszakváltást a hazai politikába. Tévedése, elhibázott döntése sem volt kevesebb, mint elődeinek. Ennek ellenére valami ok folytán mégis hihetőbbek az ő hangján keresztül érkező üzenetek. A magyarázat a személyiségében keresendő, amely mindig a versenytársai fölé emeli. Hihető az, amit mond. Sok esetben nem a tartalom miatt, nem abból fakadóan, hogy a célközönség is hasonlóan gondolkodik, hanem a megjelenítés miatt.
Băsescu ugyanis képes meggyőzni, személyisége hitelesít. Folyamatosan azt az érzést árasztja, hogy nem akar másnak látszani, mint amilyen. Gesztusai, megnyilvánulásai rá illenek, rá vallanak. Ez a tulajdonság hiányzik a leginkább ellenjelöltjeiből. Elég, ha csak Kelemen Hunorra vetünk egy pillantást. Jóllehet, az RMDSZ jelöltjének az üzenetei tartalmukban sokkal közelebb állnak hozzánk, azok mégis a leggyakrabban megmosolyogtatnak. A magyar jelölt minden mondatában érezhető valami disszonancia.
Kelemen Hunor olyannak látszik, mint akinek elszabták a ruháját, megnyilvánulásai olyanok, mint a jó tanulóéi, aki felmondja a bemagolt leckét: üresek, hatástalanok, nem késztetnek arra, hogy komolyan vegyék. De nem ő az egyetlen. A disszonancia érzését kelti Mircea Geoană, Băsescu legerősebb kihívója is. Ez pedig alighanem mindennél többet nyom majd a latban az idei elnökválasztáson. Băsescut csak olyan politikus győzheti le, aki hozzá hasonló szinten képes a hitelesség levegőjét árasztani maga körül.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.