2013. január 14., 20:322013. január 14., 20:32
Egyes jelekből ugyanis arra lehet következtetni, hogy már nemcsak a nemzetállam testében idegen és utólag betolakodott elemként éktelenkedő magyarok nem vélekednek a hősi múlt jelentős momentumairól megfelelőképpen, de már maguk a román állami hatóságok is egyre távolabb kerülnek az egészséges és egyedül üdvözítő patrióta szemlélettől. A várható borzalmak előszeleként értékelhető a pár napja Nagykárolyban megesett szégyen is. A kolozsvári román akadémiai könyvtár igazgatója ugyanis hiába volt résen, és tett feljelentést amiatt, hogy a város közepén található Vida Géza-emlékműre – mely köztudottan annak a barázdának állít emléket, melyet utolsóként sikerült felszabadítani a magyar sanyargattatás alól – is került gyalázatos módon néhány égő a karácsonyi díszkivilágítás során. Az illetékesek a fülük botját sem voltak hajlandók megmozgatni.
A szerelőcéget megbírságolták ugyan amiatt, mert a lampionok kihelyezése erejéig engedély nélkül babrált hozzá a műemlékek listáján szereplő kompozícióhoz, a főbenjáró bűnt, miszerint megszentségtelenítette a nemzeti emlékezet ezen remekét, nemhogy megtorolni nem voltak hajlandók, de még csak el sem ismerték. Baj van tehát, így lépni kell. Különben még az is témává léphet elő, hogy Drakula vajda nem egy igazságos uralkodó volt, akinek idejében nem volt lopás, és nyugodtan kinn lehetett hagyni az aranykupát a köztéri kútnál, mert az nem tűnt el, hanem egy szadista elmeháborodott. Sőt még az is forszírozásra kerülhet, hogy az említett nem Erdély, hanem Havasalföld uralkodója volt, karóba húzási mániája pedig kapcsolatban állhatott a gyerekkorában a szultán udvarában elszenvedett molesztálásokkal. A karóba húzást pedig jó lenne mielőbb kötelező módon alkalmazandó rituális megtorlási módként bevezetni azokkal szemben, akik a kánont megsértik bármiféle történelmi témájú különvéleménnyel vagy például olyan aljas, ám Erdélyben közkedvelt vicc mesélésével, miszerint a románok azért topognak olyan szaporán a hórában, mert még ki sem hűlt a Föld, ők már itt voltak.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.