2010. október 05., 10:282010. október 05., 10:28
A problémafelvetés egyáltalán nem mellékes. Az országos szintű kiábrándultság ugyanis nemcsak a hatalom oldalán érezhető; a magyar ellenzék táborában is renyhül a lelkesedés. A szövetséggel szemben szervezkedők próbálkozásai közül talán a 2004-es önkormányzati választás előtti, a Magyar Polgári Szövetség által szervezett aláírásgyűjtés, majd a 2007-es európai parlamenti választások előtti, Tőkés László független jelöltségét biztosító aláírásgyűjtés rendelkezett azzal a felhajtóerővel, amely a mögöttük álló politikai célokon is lendített.
A Magyar Polgári Párt 2008-as bejegyzését megelőző aláírásgyűjtés már korántsem volt olyan dicsőséges menetelés. Pártbejegyzés esetén a törvényi követelmények is szigorúbbak. Úgy kell összegyűjteni a 25 ezer aláírást, hogy két Erdélyen kívüli megyében és Bukarestben is legkevesebb hétszáz legyen. Ez pedig román segédlet nélkül nehezen megy. A Tőkés–Orbán–Băsescu kapcsolati szálakon keresztül akár román segítség is jöhetne, hiszen Szász Jenőék regáti terepmunkáját is a Demokrata-Liberális Párt aktivistái végezték el annak idején. De lehet-e most is hasonló segítségre számítani, amikor Emil Boc pártját csendes koalíciós társként éppen az RMDSZ tartja kormányon?
Markóék ugyanis már eddig is megmutatták: csak akkor puhányok, ha a magyar egyetemért, az autonómiáért kell fellépni. Ha a hatalmuk bebiztosítása, megőrzése a tét, könyörtelenül latba vetik a zsarolópotenciált. A Tőkés-pártnak talán az adhat reménységet, hogy a volt püspöknek – amint a 2007-es EP-választáson megmutatkozott – regáti román támogatói is vannak. Az aláírásgyűjtőknek tehát őket kell valahogy megtalálniuk a Kárpátokon túli megyékben. Erdélyben pedig azokat a magyarokat, akik újabban – esetleg a gazdasági megszorító intézkedések nyomán – ábrándultak ki a szövetségből. A régebben kiábrándultak aláírásai ugyanis Szász Jenő pártjának a bejegyzését biztosították, és egy személy két pártnak nem lehet tagja. A Magyar Polgári Párt egykori támogatói csak akkor írhatnának alá Tőkés László pártjának is, ha előbb írásban kérik nevük törlését az MPP taglajstromáról.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.