2009. szeptember 16., 11:262009. szeptember 16., 11:26
E képzeletbeli szekrényhez hasonló szerepe lehetett volna a közalkalmazottak egységes bérezését szabályozó törvénynek, melyért tegnap vállalt felelősséget a parlament előtt a Boc-kormány. Mert hát – ki ne tudná – eluralkodott a rendetlenség a közalkalmazotti szférában. Elburjánzottak a kiváltságok; megannyi befolyásos csoportnak sikerült kijárnia, hogy pótlékokkal toldják meg a számára járó bért.
Rendre azok szorultak háttérbe, akik lobbija gyengének bizonyult, vagy akik túlságosan sokan voltak, a nekik szánt juttatás pedig túlságosan megterhelte volna az államkasszát. A zsaroló potenciál is alakította a bértáblát. Azoknak állt a zászló az elmúlt két évtizedben, akik munkabeszüntetése nagyobb kárt okozott a gazdaságnak.
Ideje volt hát a rendteremtésnek. Az egységes bértábla ugyanis azt biztosíthatja, hogy nincsenek már kiváltságosok. Az állami bevételek növekedése a teljes közszférában béremelkedést hoz, ha viszont nehéz idők járnak az országra, annak terheit egyformán viselik valamennyien, akik bére a befizetett adóból származik.
Hogy mégsem általános a megelégedettség a közszférában, azt a parlament előtti tegnapi tüntetés is jelezte. Szinte nincs olyan társadalmi csoport, amelyik örvendene az egységes bérrendszernek. Ennek pedig az az oka, hogy a kormány rossz időben tért a jó útra. Olyankor próbálkozik a rendteremtéssel, amikor válság szorongatja a gazdaságot, amikor a gazdaság zsugorodása, a pénzek elapadása írja a szabályt.
Ez okozza, hogy az egységes bérrendszert a többség afféle turpiságként értelmezi, melynek végső célja, hogy mindenki kevesebbet kapjon. Romániában 2000 és 2009 között töretlen, az elmúlt években pedig nagyarányú volt a gazdasági növekedés. Az egységes bértábla azért van most kudarcra ítélve, mert nem ebben az időszakban vezették be.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.