2009. június 24., 10:202009. június 24., 10:20
A minap egy képet kerestem Marilyn Monroe amerikai énekesnőről, aki 1962-ben, rejtélyes körülmények között hunyt el. A kereső rögtön kidobta a szebbnél szebb művészi alkotásokat, nekem mégis egy olyan fotón akadt meg a szemem, ami kicsit homályos, felismerhetetlen arcú nőt ábrázol.
Megnéztem a honlap nevét, rákattintok, de bár ne tettem volna. A web-oldal fényképei a hírességek elhalálozása után készültek. Bárki által megtekinthető az elhunyt kedvenc semmi cenzúra, semmi figyelmeztetés. Különféle kategóriák voltak: lehetett csak „sima” nyitott koporsós képeket nézni, de voltak ott boncolás előtti és utáni képek is.
A napokban pedig szinte minden oldal azzal a videóval volt tele, amit a teheráni utcai tüntetésen készítettek, a szemfüles kamerás egy lány halálát „örökítette meg”. Eszembe jut egy film, aminek alaptörténete arról szólt, hogy a gyilkos egy honlapra irányította azt a kamerát, ami áldozata halálát rögzítette. Minél magasabb volt a nézettség, annál közelebb volt az áldozat a halálhoz.
Miután megnéztem, kíváncsiságból beírtam a böngészőbe a filmben említett honlap címét. Egy villogó figyelmeztetés jelent meg, ami tudatta velem, ha továbblépek, embertársaim életével játszom. Nem töröltem, tovább kattintottam, szerencsére csak egy elszomorító statisztika villant a szemem elé. Jó néhány millión túl volt a kattintásokat mérő számláló.
Mi, internetezők, szörfölők, kíváncsiskodók, szenzációhajhászok tartjuk életben az ilyen és ehhez hasonló oldalakat, csakis magunknak köszönhetjük, hogy létezik ilyen, sőt kíváncsiskodásunk révén a nyilvánvaló igény üzenetét küldjük a hozzánk hasonló beteg embereknek, akik megkönnyítik a brutalitások közötti turkálást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok