2010. szeptember 30., 10:252010. szeptember 30., 10:25
Többek közt valószínűleg le kell mondanom arról, hogy valaha is meglátogatom kedvenc unokaöcsémet, aki az Óperenciás-tengeren túl, az indiánok földjén él. Mert már túl öreg leszek az ilyen hosszú utazásokhoz, márpedig ha 18 órát kockáztatok repülős utazással, akkor megérné, hogy ne csak egy röpke szabadság időtartamát töltsem ott, hanem maradjak az öcsi nyakán bár egy hónapot.
Lehet, hogy le kell mondanom arról is, hogy szép, „igazi” meséket írjak a majdan születő unokáimnak, mert már vagy túl hülye leszek a meseíráshoz, vagy kinőnek az unokák a mesék korszakából. Most hirtelen csak ez a kettő jutott eszembe, de ha lenne időm gondolkodni, akkor még tudnék sorolni néhányat. Szóval valahogy így áll a helyzet az idősebb korosztály szemszögéből, de nézzük csak, a másik oldalon, a fiatalok szempontjából hogyan is néz ki ez a dolog. Minap a kedves, fiatal tanítónő „szomszédleánykával” találkoztam, s mert ha csak tehetjük, mindig váltunk néhány szót, rákérdeztem, hol is tanít az idén, mert tudtam, eddig csak helyettesítő posztokat tölthetett be. Mondta, továbbra is helyettesítő tanítóként dolgozik, mert „kell a hely a nyugdíj előtt álló, illetve nyugdíjból visszamarasztalt idős tanítóknak”. Őszintén megdöbbentem, mert tudom róla, kiváló eredménnyel végezte az egyetemet, ügyes, talpraesett, folyamatosan szervez valamit.
És ennek az aranyos ifjú hölgynek évente vizsgáznia kell egy-egy helyettesítő állásért, mert a helyeket az idősek töltik be. Másik ismerős ifjú hölgy, aki szintén hasonló helyzetben van, még rosszabbul járt, mert a vizsgaeredménye miatt még helyettesítő álláshoz sem juthatott, pedig ő sem kapott éppen gyengének mondható jegyet, de sok volt a nála magasabb médiás. Kérdeztem: „mit fogsz kezdeni?” Erre elmesélte, hogy valószínűleg külföldön keres munkát, és az sem baj már, ha nem a szakmájában, mert szégyelli, hogy közel a harminchoz még mindig a szülei tartják el. Hát ezeken morfondíroztam, és elképzeltem, hogy úgy 15 év múlva mindenféle munkahelyeken lesz egy rakás aggastyán, aki már azt sem tudja, miért jár munkába, és lesz egy rakás fiatal, aki szülei generációjának a halálát várja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok