Lassan már csak legyintünk a hírre, miszerint egyik-másik hazai elöljárónk az antikorrupciós ügyészség érdeklődésének fókuszába kerül.
2013. június 18., 22:022013. június 18., 22:02
Pedig nincs ez jól így. Az sem lenne persze jól – és nyilván, igaztalan lenne –, ha minden adódó alkalommal ott csapkodnánk az asztalt, miszerint mindegyik gazember, csak idő kérdése, mikor buknak le. A fásultság azonban legalább annyira vakvágány lenne, hiszen az esetek többségében mégiscsak van némi alapja a vizsgálódásnak. Akkor viszont nemigen mehetünk el szó nélkül a törvénytelenségek mellett, hiszen a lopás, csalás, sikkasztásnak nemcsak pénzbeli, de erkölcsi vonzata is bőven van.
Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester csúszópénzes „elcsúszása\" átlagos esetnek tűnik, a korrupciós jelenségek közép-európai dimenziója mégis bizonyos párhuzamok keresésére indít. A cseh korrupciós botrány ugyanis például azt jelzi, hogy nemcsak úgynevezett balkáni, de a volt szocialista tábor országait szinte kivétel nélkül jellemző folyamatok közepette élünk – immár több mint húsz évvel a térségben végbement rendszerváltoztatások után. A korrupció, a rendszert működtető kommunista múlt öröksége jó két évtized múltán is jelentős mértékben meghatározza az életünket.
És ez nem bal- vagy jobboldal, konzervatív vagy szocialista ideológiai identitás kérdése, a könynyen jött pénz pártállástól függetlenül szédít, amerre felbukkan. A korántsem mindenütt megtisztuló politikai rendszer és közélet változatlanul a korrupció melegágya, a privatizációs folyamatok pedig újabb hínárként fonódnak a döntéshozók lábára. És egy idő után valószínűleg már nemcsak személyes elhatározás kérdése, hogy lerúgja-e valaki magáról a lehúzó karokat, vagy mindent feladva süllyed az elkerülhetetlenségével hívogató mélységbe.
A korrupciós botrányba belebukott Petr Necas cseh kormányfő a jelek szerint képtelen volt ellenállni Jana Nagyová kabinetfőnök szirénhangjának. Emberi gyengeség, mondhatnánk, minden bukott ember mögött keresd a nőt, parafrazálhatnánk. Pedig csak egy beteg világ némi átalakuláson átment „vírustörzsével\" vagyunk kénytelenek hadakozni. Talán vég nélkül.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!