2011. december 20., 09:042011. december 20., 09:04
Valljuk be, fordított esetben nekünk is rosszul esne. Érzékeny a terület. Azt azért mégiscsak észre kell venni, hogy a himnuszéneklésre nem terjed ki a válogatott sportolók „munkaköri leírása”. Megannyi román sportoló nem énekli a hazája himnuszát a hivatalos mérkőzések előtt. Ha a vokális képességek alapján végeznék a válogatást, kórus állna össze, nem hokicsapat.
Márpedig Csíkszeredában a székely fiúk a hokizásra fektették a hangsúlyt. Elénekelték a magyar himnuszt, aztán jól megverték a magyar válogatottat. Ez pedig profi magatartás. Manapság a sportklubok afféle nemzetközi válogatottakat szerveznek csapataikba, és ez a szellemiség a „nemzeti” válogatottaktól sem idegen. Az európai országok asztalitenisz válogatottjaiban többnyire honosított kínaiak szerzik a pontokat, és a román hokicsapatban is akad honosított ukrán játékos. Ha pedig szükség van a tudásukra, azoknak is érdemes engedniük az érzékenységből, akik színeiben versenyeznek. Legfeljebb az kifogásolható, hogy miért énekelték egy másik ország himnuszát.
Lehet, bölcsebb lett volna mindkét himnuszt méltóságteljesen végighallgatni. Mert hát a székely hokisok elénekelhetik a magyar himnuszt a március 15-i koszorúzás helyszínén, vagy akár a karácsonyi templomi szertartás végén is. Amikor a román címeres mezbe bújnak, talán az lenne a cél, hogy a románok is büszkék legyenek a teljesítményükre, hogy a legelvakultabbak is azt mondhassák: forrófejűek ezek a székelyek, autonómiát is akarnak, de nézd, milyen becsülettel képviselik országunkat.
Ennek ellenére, nem volt hiábavaló a csíkszeredai himnuszéneklés. Alkalmat ad ugyanis arra, hogy olyan szinten hozza be a közbeszédbe a Székelyföld, a román–magyar viszony kérdését, amilyen szinten a politikai szövegek aligha hozhatják. Tematizálja a közvéleményt, segít megértetni, hogy nem vagyunk egyformák, és hogy Romániának sok tennivalója van még az ügyben, hogy a székely hokisok is a hazájuknak érezzék, szívesen énekeljék a himnuszát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok