2009. október 14., 11:202009. október 14., 11:20
Na de egy felügyelő, mégiscsak felügyelő és arról híres, hogy mindenbe beleüti az orrát, még abba is, amihez semmi köze nincsen. Sőt éppen, hogy abba! A bájos teremtés felügyelői allűrjei előbb akkor mutatkoztak meg, amikor az asztalon felejtett ételmaradékokon szemmel láthatóan érzékelhető volt, hogy valaki belekóstolt.
Nyilván előbb körbegyanúsítgattuk egymást: a lányom a fiamat, a fiam a lányomat, én mindkettőt, illetve ők is gondoltak rám, még akkor is, ha illendőségből nem szóltak. Meg sem fordult a fejünkben, hogy netán az új családtag lenne az, aki titokban megdézsmálja az ételt, hiszen olyan ártatlan szemekkel nézett ránk, mint a ma született bárány.
Akkor kezdtünk gyanút fogni, amikor egyik alkalommal a szekrény tetején találtunk rá és furcsállva kérdezgettük: ugyan mit keres ott ez az aranyos teremtés, hiszen poron kívül aligha talál mást. De aggodalommal töltött el az is, amikor a ruhásszekrény aljában bukkantunk rá és értetlenkedve kérdeztük egymástól: nem lett-e depressziós, hogy a sötét zugokba húzódik és embriópózba gömbölyödve kuksol?
De megnyugodtunk, mert amikor kijött onnan, továbbra is csupa bűbáj volt, és jelét sem mutatta a levertségnek. Sőt mindjárt a függönytartót vette célba és ott kutakodott, aztán a fogas tetején, majd a kamara legfelső polcán leltározott. Újabban már a számítógép monitorját is célba vette, és jobb- meg balhorgokkal mutogat, hadonászik előttem: „ott van egy betűelütés!”; „jé, mekkora képzavart írtál oda!”
Bár egyik ezotériát tanulmányozó ismerősöm szerint teljesen félreértelmezem a jelzéseit, mert szerinte az elektroszmog okozta fertőzésre próbálja felhívni a figyelmemet. Azonban most már teljesen egyértelmű számunkra, hogy a nyájasság, a bűbáj és kedvesség csupán álca, hiszen neki mélyen gyökeredző jellembeli tulajdonsága a kíváncsiság, a kutakodás, a kóstolgatás, minden lében kontárkodás, ő egy igazi főfelügyelő, akinek mindent kell tudnia, mindenhol ott kell lennie.
Ráadásul ő nem egy „báránybőrbe bújt farkas”, hiszen DNS-láncában külön génekben hordozza a kíváncsiság és az ellenőrzés kódját, mert ő a mi „szép selymes ragadozónk”: Kitty, a macska, a Házi Főfelügyelő.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.