2009. október 14., 11:202009. október 14., 11:20
Na de egy felügyelő, mégiscsak felügyelő és arról híres, hogy mindenbe beleüti az orrát, még abba is, amihez semmi köze nincsen. Sőt éppen, hogy abba! A bájos teremtés felügyelői allűrjei előbb akkor mutatkoztak meg, amikor az asztalon felejtett ételmaradékokon szemmel láthatóan érzékelhető volt, hogy valaki belekóstolt.
Nyilván előbb körbegyanúsítgattuk egymást: a lányom a fiamat, a fiam a lányomat, én mindkettőt, illetve ők is gondoltak rám, még akkor is, ha illendőségből nem szóltak. Meg sem fordult a fejünkben, hogy netán az új családtag lenne az, aki titokban megdézsmálja az ételt, hiszen olyan ártatlan szemekkel nézett ránk, mint a ma született bárány.
Akkor kezdtünk gyanút fogni, amikor egyik alkalommal a szekrény tetején találtunk rá és furcsállva kérdezgettük: ugyan mit keres ott ez az aranyos teremtés, hiszen poron kívül aligha talál mást. De aggodalommal töltött el az is, amikor a ruhásszekrény aljában bukkantunk rá és értetlenkedve kérdeztük egymástól: nem lett-e depressziós, hogy a sötét zugokba húzódik és embriópózba gömbölyödve kuksol?
De megnyugodtunk, mert amikor kijött onnan, továbbra is csupa bűbáj volt, és jelét sem mutatta a levertségnek. Sőt mindjárt a függönytartót vette célba és ott kutakodott, aztán a fogas tetején, majd a kamara legfelső polcán leltározott. Újabban már a számítógép monitorját is célba vette, és jobb- meg balhorgokkal mutogat, hadonászik előttem: „ott van egy betűelütés!”; „jé, mekkora képzavart írtál oda!”
Bár egyik ezotériát tanulmányozó ismerősöm szerint teljesen félreértelmezem a jelzéseit, mert szerinte az elektroszmog okozta fertőzésre próbálja felhívni a figyelmemet. Azonban most már teljesen egyértelmű számunkra, hogy a nyájasság, a bűbáj és kedvesség csupán álca, hiszen neki mélyen gyökeredző jellembeli tulajdonsága a kíváncsiság, a kutakodás, a kóstolgatás, minden lében kontárkodás, ő egy igazi főfelügyelő, akinek mindent kell tudnia, mindenhol ott kell lennie.
Ráadásul ő nem egy „báránybőrbe bújt farkas”, hiszen DNS-láncában külön génekben hordozza a kíváncsiság és az ellenőrzés kódját, mert ő a mi „szép selymes ragadozónk”: Kitty, a macska, a Házi Főfelügyelő.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.