2009. október 12., 11:132009. október 12., 11:13
Az még kérdés, hogy a hatóság majd hol fogja tárolni azt a sok roncsot, mert lassan már csak külföldi használt autók döcögnek a hazai országutakon. Igaz, azok a járgányok jó motorral rendelkeznek, így autópályán, padlógázzal akár a saját kasznijukat is elhagyják. És hogy mivel szállítja majd el őket a fakabát?
Azt sem tudni még. A lényeg, hogy legyen rá törvény, aztán megoldják. Például megkérik szépen az autó gazdáját, legyen szíves, guruljon el a legközelebbi őrs udvarára, mert a közegnek nincsen jogosítványa, ugyanis gyorshajtásért bevonták. A másik gond a lovakkal lesz. Józsi bácsi ugyanis sok zöldtakarmányt szokott adni Rárónak, és a hazafelé vezető úton, amely mellesleg egybeesik az európai expressz- sztráda nyomvonalával, ki szokta engedni a felgyülemlett gázokat.
A kipufogón távozó szél pedig erősen meghajtja szegény jószágot. Ha a tányérkalap lesben áll a mérőágyújával, akkor Ráró, a szegény pára állami koszton tengődhet majd tovább. Abból aztán sem szalámi, sem kolbász nem lesz. De beleeshet ám a csőbe Pistike is, ha megtapossa az új bicaját, amelyiket az Ausztriában éhező nagybácsijától kapott. Hiába magyarázgat majd, hogy hát nem úgy gondolta ő, meg csak itt, az utcában szokott gyorsulási versenyeket tartani a szomszéd sráccal, aki az apja Pegasát tuningolja titokban.
A vérszemet kapott kopó mindenüket elkobozza majd. Ám azt senki sem mondja meg, mikor kapják vissza. Lehet, nem is lesz már az övék soha, de a bolhapiacon viszontláthatják majd. Szerintem semmi értelme ennek az egész procedúrának. Újgazdagéknál például meg sem kotytyan majd, ha egy-két járgányt lekapcsolnak a zsaruk. Van másik – ahogy a híres bohózatban mondják. És igen, mindig is lesz másik.
Azt sem gondolhatják komolyan, hogy minden gyorshajtó kocsiját bevonják. Egyszerűen lehetetlen vállalkozás, mert nincs olyan garázs vagy udvar, ahova beférne annyi masina. Viszont ha nem vigyáznak rájuk, amíg náluk vannak, akkor a gyalogszerre ítélt sofőrök komoly pert akaszthatnak a nyakukba. A törvényszékre pedig gyalogosan is érdemes elsétálni, pláne ha biztosra mehetünk. Én mindenesetre mostantól kezdve jobban odafigyelek, és a rolleremről leszerelem a kerekeket, úgy lassabban haladhatok majd el a kikapcsolt állóradarok előtt.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.