Rostás Szabolcs
2024. június 13., 19:122024. június 13., 19:12
2024. június 13., 20:202024. június 13., 20:20
Természetesen el lehet vitatkozni azon, illik-e a történelmi jelző az RMDSZ által a vasárnap rendezett európai parlamenti, valamint helyhatósági választáson elért eredményére.
A szövetség vezetői részéről egyáltalán nem meglepő, hogy ezt ekként állítják be, és őszintén szólva meg is van az okuk arra, hogy jubiláljanak. Persze szigorúan a választási eredmények ismeretében, amelyek ezért nem mindig tükrözik a politikai teljesítményt, erről azért nem szabad megfeledkezni.
A RMDSZ-nek több mint 100 ezerrel több szavazatot sikerült begyűjtenie most vasárnap az öt évvel ezelőtti uniós törvényhozási megmérettetéshez képest, amikor közel 3 százalékkal alacsonyabb volt a részvétel a mostaninál. Ha az önkormányzati választást vizsgáljuk, nemigen lehet felmutatni olyan megyét vagy települést, ahol a szövetségnek a kardjába kellene dőlnie egy kellemetlen kudarc miatt, legyen szó mondjuk a gyergyószentmiklósi polgármesteri szék elvesztéséről.
A kiemelten fontos pozíciókat – köztük Marosvásárhely és Szatmárnémeti elöljárói székét, továbbá mindkét megyében a tanácselnöki posztot – sikerült megőrizni, „saját lábán” jutott képviselethez az alakulat olyan szórványmegye közgyűlésében, mint például Beszterce-Naszód (ráadásul az eddigi egy, román koalícióval bejuttatott tanácsos helyett két mandátummal), ugyanakkor – amolyan presztízsnek számító győzelemmel – nyolc év elteltével sikerült visszahódítania az RMDSZ-nek Székelyudvarhelyt.
Egyértelműen látszik az is, hogy az RMDSZ tulajdonképpen fajsúlyos magyar vetélytárs nélkül maradt a politikai palettán, az Erdélyi Magyar Szövetség meggyengült, a tavaly alakult Magyar Polgári Erő pedig a várakozásoknak megfelelően igazán halvány eredménnyel indította politikai pályafutását. A helyhatósági megmérettetésen a tulipános alakulat megszerezte a leadott „magyar” szavazatok több mint 92 százalékát, a többin osztozott a két kisebbik magyar párt. A nem végleges adatok alapján míg például a polgármesterek esetében az RMDSZ jelöltjei több mint 369 ezer voksot kaptak, az EMSZ-éi 25 ezret, az MPE jelöltjei pedig 2700-at. A helyi tanácsosi listák esetében a számok a következők: RMDSZ 436 ezer szavazat (6,08 százalék országosan), EMSZ 29 983 (0,42), MPE 4157 (0,06). Mindebből kitűnik, hogy az erdélyi magyarok körében jelenleg nincs „kormányváltó” hangulat, ami egybeesik azzal is, hogy jelentősen lecsökkent ama régiók, települések száma Erdélyben, ahol a magyar versenypártok, az EMSZ és az MPE alternatívát képesek felmutatni a választópolgároknak az RMDSZ-szel szemben. Hogy ez miért van így, az külön elemzés tárgyát képezi.
Ez utóbbi azonban a jelek szerint az RMDSZ néhány területi vezetőjének egyszerűen nem megy, nem képesek nyerni anélkül, hogy ne rúgjanak bele utólag is az ellenfélbe. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke például a négy évvel ezelőtti helyhatósági választásokat követően (majd a most rendezett önkormányzati megmérettetés kampányában is) alakulata ellenzékének, a Néppártnak, majd EMSZ-nek rótta fel, hogy az RMDSZ nem szerzett kettővel több mandátumot (vagyis nyolcat) a megyei képviselő-testületben. Most ugyanezt nem róhatta fel az EMSZ-nek a parlamenti képviselő, hiszen annak ellenére, hogy Biharban nem jött létre az összefogás, és az EMSZ külön listát indított, nem tudott labdába rúgni, sőt az RMDSZ-nek ilyen körülmények közepette is sikerült eggyel több mandátumot szereznie a megyei (összesen hetet) és a nagyváradi tanácsban (összesen ötöt). Ehhez képest Szabó most azt fejtegette, az EMSZ-t terheli a felelősség amiatt, hogy a szélsőségesen nacionalista AUR-nak sikerült két képviselőt bejuttatnia a Bihar megyei önkormányzatba, mert a küszöb átlépésére képtelen magyar pártra leadott voksok úgymond „kárba vesztek”, és a visszaosztásnál a román párt támogatottságát gyarapították.
Hasonló vádak érték a kisebbik magyar pártot Marosvásárhelyen is. Kovács Mihály Levente, a szövetség marosvásárhelyi szervezetének vezetője csütörtökön ugyancsak az EMSZ választási szereplésének tulajdonította, hogy az RMDSZ a jelenleginél eggyel kevesebb, azaz tíz mandátumot szerzett a megyeszékhely képviselő-testületében. Kovács szerint ennek következtében meggyengült a marosvásárhelyi magyarok képviselete, az EMSZ-t pedig nem kevesebbel vádolta meg, mint nemzetárulással.
Nos, Szabóban, valamint 250 kilométerrel odébb Kovácsban az a közös, hogy se nyerni, se veszíteni nem képesek méltósággal. A Krónikában többször rámutattunk már, milyen és mekkora ellentétek feszülnek egymásnak Nagyváradon a magyar alakulatok vezetői között. Nos, ezek ismeretében, no és persze azok után, hogy a június 9-ei választásokat megelőző kampányban kellemetlen rovarokhoz, legyekhez és szúnyogokhoz hasonlította az EMSZ politikusait, az RMDSZ Bihar megyei vezetője nem gondolhatja komolyan, hogy az EMSZ hívei vígan és dalolva az RMDSZ-re nyomnák a pecsétet egy választáson. Ugyanakkor miközben az AUR helyzetbe hozásával vádolja az ellenzéki pártra szavazó magyarokat (ami természetesen abszurd, hiszen akkor azért ki a felelős, hogy bejutott az AUR a Kovászna megyei önkormányzatba?), ugyanilyen alapon a több mint 30 ezer nagyváradi magyar többségének is a szemére vethetné, hogy „megrövidítette” az RMDSZ-t néhány mandátummal, hiszen nem járult az urnák elé. (Az RMDSZ városi tanácsosi listájára mintegy 12 ezren ütötték a pecsétet most vasárnap). És persze mindez analóg Marosvásárhelyre is, ahol talán nem a „kemény” 713 szavazatot összegyűjtő EMSZ-t kellene kárhoztatni, hanem el kellene gondolkodni azon, nem lehetett volna bölcsebben alkudozni a választásokat megelőzően (például nem az utólag nem befutónak bizonyult 11. helyet felajánlva a tanácsosi listán). Vagy azon, hogy miért nem sikerült megszólítaniuk a magyar szervezeteknek több mint tízezer magyart Marosvásárhelyen. Vagy esetleg ők is nemzetárulók, mert távol maradtak az urnáktól?
Már csak a magyar-magyar kiegyezés, a jövőbeni együttműködés reményében is ajánlott lenne visszavenni az arroganciából. Annál szánalmasabb még a politikában sincs, mint amikor a megmérettetés után a nyertesek elkezdik a veszteseket hibáztatni. Merthogy – mint köztudott – a győztes mindent visz, de a saját renoméját is hamar elveszítheti.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!