Emberéleteket követelő közúti balesetek sorozata tartja állandó forrongásban a hazai közvéleményt.
2013. október 03., 13:282013. október 03., 13:28
A jelenség egyre fenyegetőbb, megoldást egyelőre nem nagyon találtak rá, a különböző fedőnevű razziák után legfeljebb a besöpört jogosítványok és kirótt bírságok összegéről lehet leltárt készíteni. Arról, hogy a járőrautók és radarok tömeges jelenléte hány balesetet előzött meg, hány emberéletet mentett meg, arról nincs statisztika. Nem is lehet, hiszen a balesetmentes közlekedés valamennyi résztvevő közös produkciója, amelynek sikere sok esetben árnyalatokon múlik.
A törvényerőre emelés előtt álló új közlekedésrendészeti szabályzat jelentős szigorításokat tartalmaz. Hogy elegendőt-e, illetve megfelelőket-e, az élet igazolja majd. Az előkészítési folyamat esetenként idegborzoló fordulatai mindenesetre nem ígérnek túl sok jót, a módosításokban ugyanis csak a bírságolással való elrettentés szándéka érhető tetten egyértelműen – ami elvszerűségnek azért roppant kevés. A korszerű forgalomtervezés, a forgalom folytonosságának biztosítása ugyanis olyan szempontokat is figyelembe vesz, mint a különböző utak, hálózatok áteresztő képessége, potenciális forgalmi dugók kezelése, terelőutak létesítése, illetve biztosítása. És akkor az autópályák, gyorsforgalmi autóutak létesítésének kérdését még nem is említettük, holott a balesetek jelentős hányadát az idegtépő ritmustól megvaduló, járművük képességeiben túlságosan is bízó, esetenként az autóvezetésre alkalmatlan sofőrök okozzák. Vagy a haszonjárművek karbantartását “fű alatt” végző cégek végletekig hajszolt alkalmazottai. Néha pedig felelőtlen gyalogosok, szekeresek, kerékpárosok, azaz a forgalom különféle rendű és rangú résztvevői.
A történet azonban egyelőre a gyorshajtás, az ittas vezetés visszaszorításáról szól. Nagyon helyesen, mondhatnánk, ha a szándék nem tendálna a kizárólagosság felé. Mert a korrigálásokba már nem fér bele például azoknak az életszerűtlen korlátozásoknak a felülvizsgálata, amelyeket – talán még évtizedekkel ezelőtt – a sokkal gyengébb képességű gépkocsikra méreteztek. Mert a mégoly indokolt szigort is csak valós körülmények között lehet érvényre juttatni.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!