2009. június 26., 09:452009. június 26., 09:45
Lehet, az állambiztonsági szervek értesültek valami ilyesmiről. Talán egy ártatlan akciót dimenzionáltak túl. Az MPP marosvásárhelyi szervezetének vezetősége arra készült, hogy szórólapokat osztogasson a „tett színhelyén”. Nem láttam ezeket, de bizonyára tiltakoztak volna az ellen, hogy egy paranoiásan magyarfaló főszerkesztő legyen a város kitüntetettje.
Nos, a csendőrség arra volt jó, hogy a város MPP-s polgárait ne engedje be abba a palotába, amelyet száz évvel ezelőtt a magyar adófizetők pénzéből építettek – ugyanis akkor a románság hiánycikk volt a városban. A tükörtermi avatóünnepség eddig a Marosvásárhelyi Napok legkimagaslóbb eseménye volt. Ott mindig megjelent a város magyar és román „krémje”, a valóban tekintélyes értelmiségiek paroláztak egymással.
Szerdán délután a marosvásárhelyi magyarságot nagyjából az anyaországi magyarok képviselték: a bajai, zalaegerszegi, kecskeméti testvérvárosi küldöttségek. A város ünnepe, amelyet polgármesterként Fodor Imre hagyományőrző szándékkal hozott létre, egyre inkább egy balkanizálódó eszem-iszommá válik. Amúgy a város magyarságának a java része nem nagyon érti, mi a helyzet Lădariuval.
Az idősebbek még emlékeznek az 1990-es összecsapásra és az azt követő hónapokra, amikor a magyarok is olvasták a Cuvântul Liber napilapban megjelenő számtalan gyalázkodást. De ma már nem hiszem, hogy több mint két tucat vásárhelyi magyar kézbe venné a lapot, ahol hellyel-közzel most is zajlik az uszítás. Közben viszont a Lădariu kitüntetése elleni akció kompromittálódott: valaki az érintett nevét is feltüntette az RMDSZ honlapján, mint aki tiltakozik saját kitüntetése ellen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok