2009. május 13., 11:022009. május 13., 11:02
Önkéntelenül is felteszi az ember a kérdést: melyik 81 éves öregember éli makkegészségesen az életét manapság. Vajon Stănculescu generációjából hányan vannak, akiknek ne lenne szükséges hasonló orvosi vizsgálatok, műtétek elvégzése. És feltevődik a kérdés, vajon hányan vannak közülük, akiknek van lehetőségük, elszántságuk egészségük helyreállítására. Lám, az 1989-es temesvári vérengzéseket elrendelő tábornoknak van pénze, van akarata, van lehetősége erre. Mi több, már nemcsak a szabad akarata, a bíróság döntése is arra kötelezi, hogy vigyázzon az egészségére. Ez az elfoglaltsága ugyanis az ürügy arra, hogy kikerült a börtön falai közül.
És ha az emberiesség szempontjait nézzük, hát nem szabad sajnálni Stănculescutól az egészséget. Még akkor sem, ha a ’89-es tűzparancs nyomán temesváriak százai fizettek az életükkel, az egészségükkel. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is az alapjogok közé sorolja az egészség biztosítását. Mégis feltevődik a kérdés: a náci bűntettek elkövetői közül hányan szabadultak a megromlott egészségi állapotuk okán egy év után a börtönükből? Hányaknak adatott meg, hogy rokonszenvező újságírók tucatja várja őket a börtönkapuban. Pedig hát az ő bűneik ugyanúgy az emberiesség ellen elkövetett bűnök voltak. Nyugat-Európa szigorúan járt el a bűnöseivel szemben, Kelet-Európa irgalmat mutat irántuk.
Az agg tábornok egyéves kimenője talán ismét azt jelzi, az igazságszolgáltatás terén nem sikerült csatlakoznunk a civilizált Európához. És nemcsak a büntető törvénykönyv, a perrendtartási törvénykönyv Brüsszel által követelt kiigazításával vagyunk adósak, hanem a bírói ítélkezés következetességével is. Márpedig csak a pontosan fogalmazó törvények, és ezek szigorú betartása, az ezek szerinti következetes törvényszéki ítélkezés vezethet el hosszú távon oda, hogy a román állampolgárok is bizakodóan forduljanak a bírósághoz, ha peres ügyük akad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok