2009. május 13., 11:022009. május 13., 11:02
Önkéntelenül is felteszi az ember a kérdést: melyik 81 éves öregember éli makkegészségesen az életét manapság. Vajon Stănculescu generációjából hányan vannak, akiknek ne lenne szükséges hasonló orvosi vizsgálatok, műtétek elvégzése. És feltevődik a kérdés, vajon hányan vannak közülük, akiknek van lehetőségük, elszántságuk egészségük helyreállítására. Lám, az 1989-es temesvári vérengzéseket elrendelő tábornoknak van pénze, van akarata, van lehetősége erre. Mi több, már nemcsak a szabad akarata, a bíróság döntése is arra kötelezi, hogy vigyázzon az egészségére. Ez az elfoglaltsága ugyanis az ürügy arra, hogy kikerült a börtön falai közül.
És ha az emberiesség szempontjait nézzük, hát nem szabad sajnálni Stănculescutól az egészséget. Még akkor sem, ha a ’89-es tűzparancs nyomán temesváriak százai fizettek az életükkel, az egészségükkel. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is az alapjogok közé sorolja az egészség biztosítását. Mégis feltevődik a kérdés: a náci bűntettek elkövetői közül hányan szabadultak a megromlott egészségi állapotuk okán egy év után a börtönükből? Hányaknak adatott meg, hogy rokonszenvező újságírók tucatja várja őket a börtönkapuban. Pedig hát az ő bűneik ugyanúgy az emberiesség ellen elkövetett bűnök voltak. Nyugat-Európa szigorúan járt el a bűnöseivel szemben, Kelet-Európa irgalmat mutat irántuk.
Az agg tábornok egyéves kimenője talán ismét azt jelzi, az igazságszolgáltatás terén nem sikerült csatlakoznunk a civilizált Európához. És nemcsak a büntető törvénykönyv, a perrendtartási törvénykönyv Brüsszel által követelt kiigazításával vagyunk adósak, hanem a bírói ítélkezés következetességével is. Márpedig csak a pontosan fogalmazó törvények, és ezek szigorú betartása, az ezek szerinti következetes törvényszéki ítélkezés vezethet el hosszú távon oda, hogy a román állampolgárok is bizakodóan forduljanak a bírósághoz, ha peres ügyük akad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok