2009. június 16., 00:552009. június 16., 00:55
Nem tudni, hogy azért, mert a kerítések mögött árgus szemekkel figyelt egy megtermett blöki, esetleg nagymama, vagy már megjárták páran, és társaik hibájából tanulva, nem próbálkoznak a gyomorerősítő eledellel. Állítólag a szilágysági gombászok értik a dolgukat, mert anno, az átkos idején, komoly gombabegyűjtő telephelyek voltak arrafelé, a lakosságot pedig kiképezték a kalaposok minden alfajából. Lehet, minden ház nagyszobájában van egy gombahatározó nagykódex, és este, az éjjeli ima előtt azt olvasgatja a család apraja-nagyja. Nem tudni, de annyi bizonyos, hogy szinte minden falusi porta előtt van eladó vargánya és miegymás.
Beszélik, hogy nemrég több helybélit is beszállítottak a megyei sürgősségi ügyeletre gyomormosás végett, mert a gombapaprikás meghozta az évek óta nem várt hatását. A szakértők szerint nem a gombászó nagyközönséggel van a gond, hanem a gombával. Ez igaz, mindig a másik a bolond. Elvileg jó gombát szednek ők, csak az ehető mellett ott lapul a káros is. A mérgeset pedig köny-nyű felismerni, mert másodpercenként egyszer a földhöz csapkodja a kalapját. Ekkor a felszálló spóra átszáll a szelíden álldogáló csiperkére és társaira, amelyek rögtön megmérgesednek, és megzavarják fogyasztójuk emésztését. Annyira azért nem veszélyes ez a fajta növény, pláne, ha az erdőben nő, és nem a lábunkon. Aki maga szedi a kalapos eledelt, annak sietni kell ám, mert a gazdasági világkínlódás óta egyre többen csapnak le az ingyenkosztra. A minap is elmentem gombát keresgélni egy tóparti pázsitosra, ám egy arra horgászó fiatalember figyelmeztetett, csak az apraját találom, mert reggel korán, szüleivel és öt testvérével egy zsáknyit már hazavitt. Épp most fogom hozzá a halat, hogy változatosabb legyen – dobta felém félvállról, közben azon mosolygott, hogy milyen ravaszul kicselezett. Azért még én is találtam egy levesre valót.
Vigyázni kell tehát, mit (v)esz az ember, mert az is könnyen kaphat gombabolondulást, aki sohasem volt gombászni. Én vettem, meg is ettem, de már érzem, nem vagyok a régi. Belebolondultam a gombába, és ha van egy kis időm, bebarangolom miatta a környékbeli összes erdőt s mezőt, ám gombahatározót mindig viszek magammal.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.