Ott tartunk ezzel a Schweighofer Holzindustrie nevű faipari óriásberuházó körüli székelyföldi vitával, hogy lassan annak sem hiszünk, aki kérdez.
2013. május 09., 09:302013. május 09., 09:30
Mert mi is történik? Megjelent egy több, romániai érdekeltséggel is rendelkező üzletember Háromszéken, fellépését az évszázad beruházásaként tálalta a regnáló helyi hatalom, az ígérvények között pedig elhangzott két, többé-kevésbé értelmezhető adat is: 150 millió (a befektetés értéke euróban) és 650 (a létrehozandó új munkahelyek száma). A befektetési böjt éveiben imponáló kínálat, különösen egy olyan térségben, amely egyelőre hasztalan igyekszik lerúgni magáról a Nadrágok völgye címkét. A textil- és konfekcióipar hagyománya ugyan nem feltétlenül szégyellnivaló, ám napjainkban, amikor mindenki saját Szilikon-völgyről álmodik, mégiscsak jó lenne szabadulni a nadrágosdobozból. Ezért aztán – no meg jó adag hatalmi arroganciától elhomályosodva – senki sem gondolta, hogy ekkora közegellenállásba ütközik a jó szándékú befektetőt még jobb szándékkal odacsábító lobbisták igyekezete.
Pedig a fakitermelés mindig is erős embereket termelt ki. Érkeztek is a mindenféle ellenérvelések, tiltakozások, adatok röpködtek, amelyek még azt a tézist is képesek voltak felülírni, miszerint a számok megfellebezhetetlen dolgok.
A lassan megkövesedő patthelyzetben máshonnan kellene megközelíteni a kérdést. Például onnan, hogy a jó minőségű és árú fát kereső jó szándékú beruházó termékének tekintélyes részét ne fűrészáruként értékesítse, hanem a magasabb szintű helyi fafeldolgozásba is fektessen be. Hiszen a bútorgyártásnak is van hagyománya, s talán még szakembere is Háromszéken. Hogy hasonló kritériumrendszernek a jelenlegi ellenzők, a kisgáteresek megélhetését féltők sem tapsolnának? Érthető, hiszen a székelyföldi erdők általuk kitermelt része ugyancsak rönkként, deszkaként indul távoli célállomások felé.
Schweighofert ne féltsük. Bármennyire is nem szívesen látott vendég saját hazájában sem, egzisztenciája nem a mi lelkiismeretünket terheli. Annál inkább azok a művi hazugságok, amelyek mögül nem akarnak kilátni a saját gátereik mögé beszorultak sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!