2011. december 06., 11:462011. december 06., 11:46
Mulatságosnak tűnhet, és lehet, hogy a nagy regényíró is viccnek szánta, viszont sokak számára jelent ez komoly gondot. A dohányzás ugyanis csúnya, büdös és egészségtelen szokás, valamint drága is. És egyre többe kerül. A kormány meg is hirdetett egy dohányzásellenes programot, ami kizárólag abból áll, hogy emelik a cigi árát folyamatosan. Vigyázva arra, hogy ne legyen túl drasztikus az egyszeri drágítás, mert még elriasztaná az embereket a cigivásárlástól. (Bezzeg a benzin árának legutóbbi, közel 40 százalékos emelésekor nem töprengtek ennyit, az autózásról való leszokást ugyanis kevesen engedhetik meg maguknak.) Nem tudom, hogy sikerült-e már megközelítenem Mark Twain leszokási rekordját, de annyit mondhatok, hogy és is sokadjára próbálkozom letenni a cigit.
Pár nap után ott tartok, hogy a programom szervezésénél figyelembe veszem, hogy az ismerősöm, aki hív valahová, dohányzik-e, mert ha egy egész estén keresztül pöfékelnek mellettem, az komoly kísértésnek számít. Ugyanakkor elszorul a torkom, ha valamelyik láncdohányos haverom jelenti be, hogy meglátogat, mert – ha már egy viccel indítottam – a dohányzásról nemcsak leszokni könnyű, de a visszaszokás is simán megy az emberek többségének. Most lehet, hogy a dohányzó ismerőseim a pokolba kívánnak, de mégis elmondom: ha a hatóságok valóban fel akarnának lépni a cigi ellen, nem az árához nyúlnának, hanem egyszer és mindenkorra betiltanák a gyártását.
Lenne ugyan morgás meg felháborodás, de a módszer hatásos lenne, és néhány hónap után garantáltan kevesebben szívnák. És arra is mérget mernék venni, hogy utólag sokan örülnének a drákói módszer alkalmazásának. Mert ugye, kedves cigis ismerősök-barátok, ha visszaemlékszünk, majdnem mindegyikünk megpróbált már felhagyni a füstöléssel, és azt is bizonyára fel tudjuk mindannyian idézni, hogy milyen büszkék voltunk magunkra pár nap cigimentesség után. És sokan voltunk úgy, hogy többé nem gyújtottunk volna rá, ha nem lett volna folyton az orrunk előtt, és nem szívták volna folyamatosan a jelenlétünkben. De hát az igazság az, hogy a dohányzás nagyon jó üzlet egyeseknek, a mai világban pedig a pénz az úr. A kormány pedig nem vállal fel sem népszerűtlen döntéseket, sem olyanokat, melyekkel magára haragítaná az igen befolyásos gazdasági szereplőknek számító cigarettagyártókat.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.