2013. január 31., 09:032013. január 31., 09:03
Hadd tegyem hozzá azonnal: ennek a jeleit – a sajátos nemzeti érdekeink és elvárásaink, de tágabb értelemben a romániai civil össztársadalom igényeit is tekintve – már régebbecske látjuk, sőt a saját bőrünkön érezzük. De úgy látszik, hogy az Európai Bizottságnak legalább féléves romániai belpolitikai háborúskodásra volt szüksége ahhoz, hogy utánanézzen a dolgoknak. Ehhez feltétlenül kellett az a pillanat, amikor az Ungureanu-kormányt tavaly tavasszal megbuktató szociálliberális szövetség a nyár derekán kísérletet tett az alkotmánybíróság maga alá gyűrésére vagy legalábbis befolyása alá vonására.
S alighanem az is felkelthette Brüszszel figyelmét, hogy a csillapíthatatlan hataloméhében mekkora – pénzben, időben mért és elpocsékolt – erőfeszítéseket tett a ma kormányon levő szövetség az államelnök eltávolítására. Mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen lám, az EB jelentése arra is egyértelműen utal, hogy nem helyes az, ha a parlamenti képviselők, szenátorok, miniszterek még akkor sem számoltathatók el, amikor viszszaélés alapos gyanúja, netán összeférhetetlenség esete áll fenn némelyikük személyével kapcsolatosan. S valóban, hol vannak még a bírák befolyásolására tett kísérletek…
De más vonatkozásban sincs minden rendben, ha az EB-jelentés arra is kitér, hogy Románia még mindig adós a korrupcióellenes küzdelemben, illetve a nagykorrupciós ügyekben késő ítéletekkel. Egy szó, mint száz, az EB akár szigorúnak is mondható intésben részesítette Románia kormányzatát és nem utolsósorban politikai elitjét, amiért a jogállamiság terén üzemzavarok tapasztalhatók. De míg a politikai elit azon búsong, hogy Brüsszel neheztel az ím, Európa fekete bárányává vált Romániára és kormányára, talán elgondolkozhatnának azon, hogy mit tennének a közbizalom helyreállításában. De inkább cselekedjenek.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.