Ez a kompromisszumkészség, az együttműködés különböző formáinak keresése egyáltalán nem lebecsülendő dolog manapság, amikor számos ellentét feszül egymásnak a gazdasági és politikai egyesülésként kitalált Unión belül. Hogy mást ne említsünk, itt van a takarékos négyeknek nevezett, Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia alkotta országcsoport, valamint Magyarország és Lengyelország között kitapintható konfliktus, amelyet viszont végül sikerült elsimítani a mostani csúcson. Bár ezek a nézetkülönbségek teljesen nem fognak megszűnni, a sokszor már temetett EU most mégiscsak egységes arculattal vette ezt a próbatételt, ami a koronavírus-járvány, valamint az általa kiváltott gazdasági válság közepette nem kis teljesítmény. Még akkor sem, ha most még nem tudjuk, milyen válaszokat sikerül adni uniós szinten az előttünk álló kihívásokra, születik-e megoldás arra a krízisre, amelynek épp a kellős közepén vagyunk.

Többek között ezeknek a kérdőjeleknek az ismeretében indokolatlan és érthetetlen az a diadalmámor, amellyel a kormányzó román liberálisok – élen Klaus Iohannis államfővel – tálalják az ország számára megítélt mintegy 80 milliárd eurós csomagot. Románia ugye összesen 79,9 milliárd eurót kap a két nagy pénzügyi csomagból: 46,3 milliárd vissza nem térítendő forrást az EU 2021– 2027-es költségvetéséből, továbbá 33,5 milliárdot a Next Generation EU névre elkeresztelt gazdasági helyreállítási alapból, amiből 16,8 milliárd eurót vissza nem térítendő támogatások, míg ugyanennyit kedvezményes hitelek formájában.

Mármost nem árt jó előre leszögezni: mindez nem jelenti azt, hogy ennyi pénz be is folyik az ország költségvetésébe, vagy hogy ezzel az irdatlan nagy összeggel Románia azt kezd majd, amit akar. Aki erről ábrándozik, az jó nagyot téved, és különben is szem elől téveszti a közgazdaságtan lényegének anekdotaszerű meghatározását: nincs ingyenebéd. Bukarestnek keményen meg kell dolgoznia azért, hogy ezeknek az uniós forrásoknak valóban hasznát vegye az ország.

Amúgy nem szabad elfelejteni, hogy Románia eddig sem szűkölködött a rendelkezésre álló uniós forrásokban, viszont nem Brüsszelen múlott, hogy ezek mégsem jutottak el hozzánk. Az ország sajnos az uniós csatlakozás után tizenhárom évvel is elkeserítően áll az uniós pénzek lehívása terén, a neki járó összeg mindössze 36 százalékát volt képes megszerezni eddig (az abszorbciós ráta uniós szinten egyébként 39 százalék). Tudjuk nagyon jól, hogy ennek elsősorban a szakértelem hiánya, a korrupció, a bürokrácia az oka, mint ahogy azt is kiszámolták már sokan, hány száz kilométer autópályát, víz- és csatornahálózatot, mennyi iskolát, kórházat lehetett volna megépíteni az elszalasztott pénzekből.

Márpedig Bukarestnek ezek után sem fog az ölébe hullani a rengeteg pénz, ennek fejében konkrét projekteket, terveket várnak Brüsszelben, arról nem beszélve, hogy bizonyos feltételek – leszámítva a hétvégi csúcson kiiktatott jogállamisági kritériumot – továbbra is érvényesek, amelyekkel Románia a mai napig adós, gondolunk itt a strukturális reformok végrehajtására. Egyszóval ebből a 80 milliárd euróból akkor lesz konkrétum, akkor látunk belőle valamit, ha a hazai hatóságok a reformok, valamint a lehívás terén egyaránt mindent megtesznek a sikeresség érdekében. Győzelemről, sikerről majd akkor beszélhetünk, ha el is költjük ezt a pénzt, ellenkező esetben jól csengő ígéret marad a frissen jóváhagyott csomag.

Végezetül a Romániának megítélt uniós keret kapcsán a lehívási százalék jobbításán túlmenően adódna még egy feladat a bukaresti kormányzat számára. Nem ártana elmagyarázni az embereknek, hogy ezt a 80 milliárdot nem a koronavírus-fertőzöttek száma alapján kapta az ország, hanem teljesen más kritériumok alapján. Sokan ugyanis éppen az uniós pénzek utáni hajszával próbálják bizonygatni a romániai fertőzöttség mértékét, aminek persze ugyanakkora igazságmagva van, mint azoknak az álhíreknek, miszerint a hazai kórházak kemény pénzeket fizetnek azért, hogy az emberek „covidosnak” vallják elhunyt hozzátartozójukat. Ez a tisztázás elsősorban Iohannis feladata lenne, csak hát nem hangzana tőle a leghitelesebben, miután a brüsszeli csúcson ő volt az egyedüli államfő, aki maszk nélkül társalgott arcukat elfedő kollégáival...