Talán a magam örökre elszalasztott mászkálásainak kárpótlását látom bennük, hiszen kisgyerek koromban a szobrokat csak távolról szabadott megcsodálni.
2013. október 24., 13:432013. október 24., 13:43
Mindenesetre mindig nagy élvezettel nézegetem az oroszlánokon lovagoló kölyköket, valahányszor a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkon át visz az utam.
A ’48-as hősök emlékezetére állított oroszlános szobor bizonyára valamennyi szentgyörgyi ember életében valamilyen helyet követelt magának. Ha másként nem, hát találkahelyként, de a legfiatalabbak számára iskolai koszorúzási helyszínként is, évi legalább két alkalommal: március idusán, illetve az ’56-os magyar szabadságharc emlékezetére. Az idősebbek többségének pedig félelmetes helyként is, amely annak idején jó néhány fiatal életének fontos – esetenként sorsdöntő – pillanatához szolgált soha nem felejthető „díszletként”.
Néhányan még közöttünk járnak azok közül, akik tudatosan, vagy csak elemi módon, tiszta ösztöntől vezérelve koszorút helyeztek el a szobornál a forradalom éves, majd kétéves évfordulóján. Csak kevesen értették a cselekedetüket, annak mozgatórugóját, sokkal többen őrültnek, felelőtlennek titulálták őket. Közben pedig egy egész város sajnálta és – talán, részben – irigyelte tettüket. Azzal az irigységgel, amellyel a középszer, a „józanok” irigyelnek valamit, amit titokban maguk is szívesen megtettek volna – ha olyan csillagzat alatt születnek.
Az erdélyi „srácok” közül minden bizonnyal csak nagyon kevesen tudták volna szabatosan megfogalmazni azt a szabadság iránti szomjat, amely ott lappangott a kor sztálinista típusú elnyomást nyögő társadalmaiban. Ilyenkor, október 23-a környékén azonban, amikor a huszadik század világtörténelme egyik legbátrabb cselekedetének évfordulójához érkezünk, érdemes megállnunk egy pillanatra az oroszlánoknál, és a csúszdázó gyerekek zsivajában elképzelni, amint ’57 őszén a sötétség leple alatt lánglelkű diákok hangosan kalapáló szívvel koszorút csempésznek a talapzatra.
Tisztelet és főhajtás jár érte. Most és mindörökkön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!