2009. július 06., 10:212009. július 06., 10:21
Valósággal nyikorog, amint a bőrfotelben üldögél, és a jól elrejtett szabad állásokról beszélve masszírozgatja. Mikor meglátja a borítékot, azonnal megered a nyelve és a keze: telefonál, titkárnőért szalajt, felüti a mindentudó noteszát. Ha a fiatal végzős előre kifizeti a leendő munkahelyén két év alatt keresendő összeget, már tiszta ügye van a versenyvizsgán. Ezután csak arról kell gondoskodnia, hogy visszafizesse az erre a célra felvett kölcsönöket. Hogy miből fog megélni, az legyen az ő magánügye.
Ilyet nem illik kérdezni. A bajok majd ott kezdődnek, ha az illető cég időközben befuccsol. Mert akkor jobb esetben csak az utolsó hathavi részletet kell elővarázsolnia, ám ha a krach a munkába állást követő két hónapon belül üt be, haddelhadd lesz. A fizetés esik, a kölcsön marad, a korábbi szívélyes jóakaró pedig még integetni is elfelejt majd a legújabb sportautója volánja mögül.
De nem kell csüggedni, mert lesz újabb kölcsön, és újabb ismerős, hiszen valahol le kell húzni azt a pár évtizedet, különben nem fog járni az éhbérnek is kevés nyugdíj. Vannak, akik nyögdíj után is dolgozni kényszerülnek, így a fiataloknak esélyük sem marad a tapasztalt, jól bevált munkatársak mellett. Ők azok, akik még annak idején együtt kezdték az igazgatóval, amikor volt mit dolgozni, és ha egy mód van rá, akkor vele is fogják befejezni.
Ha nem csúszik, jobban be kell zsírozni – vélik a szakemberek. Igazuk van, ami nem megy, azt erőltetni kell, aztán valahol csak kap munkát az a szegény gyermek. Ha nem felel meg, akkor meg a jótállója is megkapja érte a magáét. Különösen a kertalji fantomegyetemek diplomásai kényszerülnek kenőanyagok használatára, ám ez a módszer nem idegen tőlük, hiszen képzésük ideje alatt már alaposan begyakorolták.
A partiumi megyékben van olyan felsőoktatási intézmény, amely másképp nem, vagy csak vért izzadva végezhető el. Egyszóval a tanárok elvárják a honoráriumot, így tanítva meg a diákokat a nagybetűs életre, ahol szintén sokat számítanak az apró figyelmességek. Figyeljünk oda, nehogy kenetlen maradjon a főnök zsebe, mert azt csak a mi jövőnk bánja, nem az övé.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.