2009. július 06., 10:212009. július 06., 10:21
Valósággal nyikorog, amint a bőrfotelben üldögél, és a jól elrejtett szabad állásokról beszélve masszírozgatja. Mikor meglátja a borítékot, azonnal megered a nyelve és a keze: telefonál, titkárnőért szalajt, felüti a mindentudó noteszát. Ha a fiatal végzős előre kifizeti a leendő munkahelyén két év alatt keresendő összeget, már tiszta ügye van a versenyvizsgán. Ezután csak arról kell gondoskodnia, hogy visszafizesse az erre a célra felvett kölcsönöket. Hogy miből fog megélni, az legyen az ő magánügye.
Ilyet nem illik kérdezni. A bajok majd ott kezdődnek, ha az illető cég időközben befuccsol. Mert akkor jobb esetben csak az utolsó hathavi részletet kell elővarázsolnia, ám ha a krach a munkába állást követő két hónapon belül üt be, haddelhadd lesz. A fizetés esik, a kölcsön marad, a korábbi szívélyes jóakaró pedig még integetni is elfelejt majd a legújabb sportautója volánja mögül.
De nem kell csüggedni, mert lesz újabb kölcsön, és újabb ismerős, hiszen valahol le kell húzni azt a pár évtizedet, különben nem fog járni az éhbérnek is kevés nyugdíj. Vannak, akik nyögdíj után is dolgozni kényszerülnek, így a fiataloknak esélyük sem marad a tapasztalt, jól bevált munkatársak mellett. Ők azok, akik még annak idején együtt kezdték az igazgatóval, amikor volt mit dolgozni, és ha egy mód van rá, akkor vele is fogják befejezni.
Ha nem csúszik, jobban be kell zsírozni – vélik a szakemberek. Igazuk van, ami nem megy, azt erőltetni kell, aztán valahol csak kap munkát az a szegény gyermek. Ha nem felel meg, akkor meg a jótállója is megkapja érte a magáét. Különösen a kertalji fantomegyetemek diplomásai kényszerülnek kenőanyagok használatára, ám ez a módszer nem idegen tőlük, hiszen képzésük ideje alatt már alaposan begyakorolták.
A partiumi megyékben van olyan felsőoktatási intézmény, amely másképp nem, vagy csak vért izzadva végezhető el. Egyszóval a tanárok elvárják a honoráriumot, így tanítva meg a diákokat a nagybetűs életre, ahol szintén sokat számítanak az apró figyelmességek. Figyeljünk oda, nehogy kenetlen maradjon a főnök zsebe, mert azt csak a mi jövőnk bánja, nem az övé.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.